Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 283 A hatalom birtokosainak gazdaságilag legbefolyásosabb csoportja, a finánctőke a válság első évében az önálló — az ipar számára kedvező — vámtarifa révén tovább erősítette gazdasági pozícióit, s bár néhányan megnyilatkozásaikban a válság nemzetközi méreteire joggal hivatkozva állandóan a termelés hanyatlásáról beszéltek, a valóságban az 1930. év végső mérlege a monopóliumok számára a profit szempontjából kedvezően alakult.31 így azután a finánctőke a 30-as évtizedet a status quo fenntartásának céljával kezdhette meg, mert ez számára tulajdonképpen súlyának további növekedését jelentette, hiszen az ipar mellett a mezőgazdaság hanyatlóban volt, s ezt a tendenciát a válság még inkább erősítette. A nagybirtok — s mögötte az egész agrárius tábor — mindenekelőtt a mezőgazdaság szanálását várta az új évtizedtől, mégpedig az ipar rovására. E törekvések azután konkrétan jelentkeztek gazdaságpolitikában, bel- és külpolitikában egyaránt. (Követelték az iparcikkek árának leszállítását, a mezőgazdaság eladósodásának feltartóztatását, hitelt, támadták a vámtarifákat, szembehelyezkedtek a gyáripar védelmével, a külpolitikától a gabonapiac biztosítását várták, stb). A mezőgazdaság már 1925—26-tól megfigyelhető és egyre erősödő eladósodásának folyamatát állami hitelakcióval próbálta a kormányzat feltartóztatni, s az adott pillanatban ez tette lehetővé a finánctőke és az agráriusok közötti érdekellentétek kirobbanását. A Nemzeti Bank elnöke, Popovics Sándor ugyanis, teljes mértékben képviselve a finánctőke érdekeit, 1931 elején a főtanács ülésén a kormánynak az agrárhitelekre vonatkozó intézkedéseit is kritizálta.32 A finánctőke és a nagybirtok a válságból való kibontakozást egyaránt egymás rovására képzelte el, s ez a közöttük húzódó ellentétek nyílt kiéleződésére vezetett az Ránki György exponálta először Kónya Sándor disszertációjáról írott opponensi véleményében (Beszámoló Kónya Sándor kandidátusi disszertációjának vitájáról. Századok, 1966. 4. sz.) A gondolatot — részletesebb kifejtése igénye nélkül — átvettük egy a kormánypárt társadalmi, politikai összetételének változásait vizsgáló tanulmányunkban, melyben az egész kormánypártot a kormányzati hatalom egyik összetevőjeként kezeltük. (Sipos Péter—Stier Miklós—Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében (1931 —1939) Századok, 1967. 3—4. sz.) A kormányzati hatalom szisztematikus meghódításának folyamatát konkrétan a Gömbös-kormány idején „A kormánypárt fasiszta jellegű átszervezésének csődjéhez (1935—1936)" c. tanulmányunkban tekintettük át. (Századok. 1971. 3—4. sz.) A két kategória, s mögöttük a két történelmi jelenség egymáshoz való viszonya azonban még sokáig nem vált vizsgálat tárgyává, és főként: a korszakról szóló feldolgozásokban távolról sem került sor még e kategóriák szerves használatára, e két jelenség összefüggéseinek történeti ábrázolására. A vizsgálat indokoltságát erősíti egyébként az a körülmény is, hogy — minden e téren elért eddigi eredmény után is — szükséges lenne a Horthy-korszak történetének olyan típusú összefoglalása, amely a kutatások közben felmerült és felgyülemlett módszertani és metodológiai, szemléleti és tartalmi újításokat hasznosítaná. Ehhez is szerettünk volna szerény adalékkal szolgálni korábban megjelent tanulmányunkkal. (Stier Miklós: Uralkodó elit, kormányzati hatalom — kormányzó réteg a Horthy-korszakban Századok, 1983. 2. sz. 434— 443.) 31 Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon, 200. old. 32 OL. MNB Főtan. jkv. I931.jan. 8. Popovics megjegyzését idézi Márkus László: A Károlyi Gyula-Kormány... 25. o.
