Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
284 STIER MIKLÓS évtized elején. A gazdaság krízise és az ország politikai életében mutatkozó mozgás azután az alapkérdéseken túl is jelentkezett: Zichy János gr. a legitimista arisztokrata nagybirtokosok politikai exponense „az egyes gazdasági érdekek értéküknek nem megfelelő elbírálása" esetére kilátásba helyezte az addig kormánytámogató koalíciós partner, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt politikai irányvonalának megváltoztatását.3 3 Még a kormányzati rendszer legjelentősebb mágnástanácsa, a felsőház agrárblokkja is szorongatta a kormányt — mindenekelőtt a mezőgazdasági termények árának emelése érdekében. Bethlen 1931 januárjában ismét taktikázott — egyelőre sikerrel. Mindkét fél számára kedvező gazdaságpolitikai intézkedéseket ígért, s ezzel egyidőben keményebb eszközökkel, mint ahogy Nagy Emil, Bethlen egykori igazságügyminisztere nevezte: „taktikai ostorcsattogtatással" elérte, hogy 1931 februárjában a nyilvánosság előtt még lényegében mindegyik hangadó csoport politikai lojalitásáról biztosította a kormányzatot.34 A következő hónapok néhány gazdasági, gazdaságpolitikai intézkedése még képes volt az erők kordában tartására: a közvélemény előtt a Bethlenkormány és elsősorban a kormányzati rendszert magát szinte szimbolizáló kormányfő helyzete szilárdnak látszott. Miniszterelnökségének 10. évfordulóját 1931 áprilisában még ünnepelték, s szinte kivétel nélkül minden politikai tényező meghajolt előtte. A gazdasági válság további elmélyülése azonban hamarosan ismét kiélezte a fentebb jelzett gazdaságpolitikai ellentéteket. A képviselőházban Bud János gazdasági csúcsminisztert saját pártjának egy része, a kormánypárt ún. liberális csoportja az ellenzéki képviselőkkel együtt leszavazta. (Erre 10 év alatt nem volt példa.) Fenyő Miksa a GYOSZ közgyűlésén az iparvédelem jegyében kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját. Popovics Sándor a liberalizmus vonaláról támadta a kartelitörvényt, az Országos Hitelvédő Egyesület ülésén Székács Antal, a Kereskedelmi és Iparkamara által választott felsőházi tag a kereskedelmi tőke élénkülő nyugtalanságát kifejezésre juttatandó, a kereskedelem terén érvényre jutó állami beavatkozást kritizálta éles szavakkal. Marschall Ferenc, a Mezőgazdasági Kamara igazgatója, az agráriusok egyik vezetője a Nemzeti Bank deflációs tevékenységét és a GYOSZ-t támadva a kormányzat politikai-taktikai eljárását is kifogás tárgyává tette, Gaál Gaszton pedig — ugyancsak agrárius pozícióból — a Nemzeti Banktól, illetve a kormánytól hosszú lejáratú hitel nyújtásának lehetőségét követelte. Az ipari és mezőgazdasági tőke ezen ellentétei 1931 nyarán már külpolitikai elképzeléseik különbözőségében is testet öltöttek. Az agráriusok a külpolitikától az ipari országokkal való gazdasági integráció elősegítését igényelték és sürgették, az ipari és a banktőke elsősorban az agrárországokkal kötendő egyezmények fontosságát hangsúlyozta. A GYOSZ memorandumban fordult a kormányhoz, amelyben az 33 Gróf Zichy János ellenzéki beszéde a kormánytámogató Keresztény Párt értekezletén. Pesti Hírlap. 1931. jan. 3. 34 Magyarország 1931 első félévi belpolitikai történetét egészében Márkus László kutatási eredményei alapján foglaltuk össze. Lm.: 11—69 old., ill. 118—120.
