Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 263 A kormányzati szisztéma e dinamizmusa mindenesetre egyet világosan bizonyít: a rendszer alapját képező koalíció (a finánctőke, a nagybirtokos arisztokrácia és a fajvédő-agrárius dzsentri-dzsentroid államhivatalnoki kar, a katonatiszti és középbirtokos réteg koalíciójának) egyes csoportjai már a válság előtti években is mérkőztek egymással, az erőegyensúlyi helyzet azonban még nem tette lehetővé, hogy a szövetkezett partnerek bármelyike is kizárólagos túlsúlyra tegyen szert. Az erre való törekvés azonban megvolt; az az ellenforradalmi rendszer kialakulásában és konszolidációjában gyökerezett, mondhatnánk, annak lényegéből fakadt. Az agrárius-fajvédő szárny része volt a bethleni kormányzati szisztémának, még akkor is, ha a fajvédők 1923—1928 között kiszorultak a kormánypártból, s így a parlamenti rendszerben a kormánypolitika látványos jobboldali ellenzékeként szerepeltek. A világgazdasági válság hatása azután felgyorsította a társadalmi-politikai mozgást, mert felszította mindenekelőtt a dolgozó osztályok nyugtalanságát, felerősítette az egyes rétegek eltérő sérelmekből és érdekekből fakadó önállósuló politizálását, és felszínre vetette, alaposan kiélezte az uralkodó szisztéma alapját alkotó három koalíciós partner érdekellentéteit is. Nem a gazdasági válság teremtett tehát a 30-as évek elejére a 20-as évek magyar kormányzati rendszerében ellentéteket, hanem „csak" meggyorsította a kormányzati rendszerben rejlő belső ellentmondások felszínre kerülését. Szükségszerűen természetesen, mert — mint látni fogjuk — az egyes rétegek már korábban is eltérő politikai törekvéseit a gazdaságban (tehát a legalapvetőbb érdekeiket jelentő szférában) beköszöntő súlyos problémák élesebben karakterizálták. Mindez a kormányzati rendszer konzervatív zártságának egyfajta fellazulásához vezetett, és szükségszerűvé vált a „nyitás" azok irányában, akik kétségtelen — nagyobb dinamizmussal hoztak erősebb és látványosabb mozgást a történeti hagyományainál fogva konzervativizmusra hajló magyar közéletben. Számukra bizonyos előnyöket biztosított az is, hogy programjuk egészét a mozdulatlan, elavult társadalmi-politikai berendezkedéssel szemben látványosan a „modern európai korszellem" köntösébe öltöztethették, és ugyanakkor modernnek ható követeléseiket sok vonatkozásban a szakszerűség követelményeivel is indokolhatták. Megállapításunkat, amelynek az a lényege tehát, hogy a 30-as évek „újszerű" politikai mozgásának nem minden jelenségét látjuk pusztán a válság hatásából levezethetőnek, mi sem bizonyítja inkább, mint az események további menete: a válsággal Bethlen miniszterelnök bukik ugyan, de a szisztéma — bizonyos, egyáltalán nem lényegtelen erőeltolódásokkal — fennmarad, s alapjában ez gátolja Gömböst terveinek (szándéka szerinti) gyors valóraváltásában. Másként fogalmazva: nem következik be alapvető változás az ellenforradalmi korszak kormányzati rendszerében a gazdasági válság után; nincs éles cezúra a kormányzati rendszer történetében a 20-as és a 30-as évek között. A harmincas évek sok-sok elmozdulása is a szisztémán belül zajlott le, feszegetve, helyenként és időnként már-már áttörve annak kereteit. Teljesen szétrobbantani azonban tulajdonképpen később sem lehetett. (Erre egy történelmileg egészen más helyzetben került csak sor: a háború utolsó évében, a német megszállás
