Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
264 STIER MIKLÓS alatt, a kormányzó elmozdítása útján, a nyilas hatalomátvétel során.) Ami a 30-as évek kormányzati rendszerében újként jelentkezik, az, ha visszaszorítottan is, de szerves alkotó elemként benne volt már a 20-as évekében. Az igazán nagy korszakváltást ugyanis 1914—1920 jelentette: az első világháború és annak hatása a magyar társadalomra, az 1918—1919. évi polgári demokratikus és a szocialista forradalom, majd az uralkodó osztályoknak erre következő ellenforradalma. A korszak — az ellenforradalmi korszak 1920—1944 közötti — majd két és fél évtizede tehát, megítélésünk szerint, lényegesen egységesebb, mint az az első pillantásra tűnik. Pusztán a szisztémát alkotó tényezők egymáshoz való viszonyában tapasztalhatunk — természetesen nem is lényegtelen — elmozdulásokat, s ez adja az egész berendezkedés dinamizmusát. E kis kitekintés után vizsgáljuk meg, miként hatottak a válságtények és -élmények a társadalom különböző rétegeinek politikai mozgására! * A válság hatása a különböző társadalmi rétegekre és a politikai pártokra Mindenekelőtt radikalizálta a tömegeket. Az ipari munkásság helyzetének tarthatatlan voltát sorra jelezték a munkanélküliek tüntetései, amelyek 1930 folyamán spontán módon ugyan, de a fővárostól a vidékig végigsöpörtek az országon. Legnagyobb jelentőségű kétségtelenül az 1930. szeptember 1-i budapesti tüntetés volt, amely a Horthy-korszak negyedszázadában a magyar munkásosztály legnagyobb baloldali politikai megmozdulásává vált. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt által kezdeményezett és tervezett csendes tüntetésből a Kommunisták Magyarország Pártjának a tömegek hatalmas erejű elégedetlenségére épített szervező munkája eredményeként a mintegy 100000 dolgozó általános kormányellenes tüntetése, az ellenforradalmi diktatúra elleni harcos demonstrációja lett. A budapesti munkásság e nagyszabású megmozdulásának általános indokoltságát és egyben sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen a napon szinte valamennyi vidéki városban tüntetésekre került sor. Országosan mintegy félmillió ember vett részt a különféle küzdelmekben — ez a szám csaknem az egész magyar ipari munkásság létszámával (mintegy 615000) egyenlő. Ez az országos méretű demonstráció valóságos pánikot keltett az uralkodó osztályok köreiben, emléke és esetleges megismétlődésének lehetősége a politikai vezető rétegek ténykedésére rányomta bélyegét, s elhatározó és döntő politikai faktorként szerepelt a kormányzati rendszer belső erőviszonyainak alakulásában is. Ha volt összetartó erő az uralkodó osztályok különböző érdekű csoportjai és rétegei között, akkor az a tömegektől való félelem volt. Szemükben ugyanis a tömegek elégedetlenségének nyílt fokozódása, 1930. szeptember 1-е, majd a következő év igen aktív sztrájkmozgalmai is a forradalom megismétlődése lehetőségének rémét idézték fel.
