Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
262 STIER MIKLÓS A kormányzati politika az 1920-as évek végén Az 1920-as évek második felében az évtized végén a bethleni kormányzati szisztéma bizonyos stabilitásnak örvendett. Amikor 1930 januárjának első napjaiban Hans Schoen, budapesti német követ kormánya tájékoztatására a minden év elején szokásos nagyobb összefoglaló jelentés megírásához fogott, a magyar belpolitikáról szóló fejezetet nyugodtan kezdhette azzal, hogy „Magyarország pártpolitikai viszonyaiban 1929-ben semmi nevezetes változás nem történt. A nehéz gazdasági helyzet s az ebből fakadó elégedetlenség következtében bizonyos mértékig megerősödött ellenzék kirohanásai a kormány helyzetét nem ingathatták meg."4 Ez a stabilitás azonban korántsem jelentette a kormányzati rendszer statikus voltát. Viszonylagos szilárdságát a változó erőviszonyok közepette éppen bizonyos dinamizmusa biztosította, amelynek szálait gróf Bethlen István miniszterelnök tartotta kezében, s amely nem kis mértékben természetesen, egyben az ő ügyesen taktikázó kormányelnöki ténykedésének legsajátabb módszereiből, politikai vezetői képességeiből és stílusából is fakadt. A követjelentés is utal arra, hogy Bethlen a kabinet megerősítését személyi változtatásokkal óhajtotta elérni, s hogy ezek során került a Honvédelmi Minisztérium élére „az energikus" Gömbös Gyula. A húszas évek jobboldali ellenzéki Fajvédő Pártjának vezérét a miniszterelnök egyébként még 1928-ban „fogadta vissza", amikor is Gömbös feloszlatta a Fajvédő Pártot, belépett Bethlen Egységes Pártjába, és megkapta a Honvédelmi Minisztérium államtitkári posztját. (1928. szept. 5.) Ez az akció korántsem a miniszterelnök gyengeségét és a fajvédő vezér erejét jelezte, hanem fordítva: Gömbös vonult vissza, hogy pozícióit éppen ezáltal erősíthesse meg, miközben — a szituációból logikusan következően — az egész kormányzati rendszer stabilitásához járult hozzá. Bethlen ezzel és az ország gazdasági politikájának egységes irányítását követelő fajvédő-agrárius kívánalmak teljesítésére szóló ígéretével is „jobbra" nyitott, ám a közismerten merkantil elveket valló, korábban pénzügyminiszter Bud János gazdasági, csúcsminiszterré és Wekerle Sándor pénzügyminiszterré történt kinevezésével (1928. szept. 5.) azonnal ellensúlyt is képezett. Azzal, hogy ily módon a legfontosabb gazdasági tárcákat a nagytőke bizalmát élvező szakembereknek biztosította, tettekben a nagytőke döntő befolyásának fenntartásával tulajdonképpen a finánctőke érdekeit képviselte.5 Találóan zárja már említett fejtegetéseit a német követ: „A személycserék nem jelentik a kurzus megváltozását." * 4 Zentrales Staatsarchiv, Potsdam, Auswärtiges Amt 40000 13—27. 5 Magyarország története 8. kötet 555.
