Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
Stier Miklós POLITIKAI ÚJRAORIENTÁLÓDÁS AZ 1920-AS ÉS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN Ismerve a két világháború közötti időszak történetének főbb folyamatait és a korszak szellemi közegét főként meghatározó ideológiai jelenségek változásait, nyugodtan állíthatjuk, hogy a periódus a politikai és a politikai-ideológiai mozgás különleges felgyorsulásának az ideje: új programok meghirdetésének és új pártok alakulásának, valamint új és új stratégiák és taktikák kidolgozásának, folytonos újraorientálódásnak, ha úgy tetszik, az újraorientációk állandósulásának, hovatovább rendszerré válásának két évtizede. A fő folyamatok tartalma és iránya ismeretes: a századelőre kialakult, a stabilitást vagy legalábbis az annak látszatát erősen szuggeráló politikai formák és szellemi képletek a világháború, a forradalmak és az ellenforradalom kereszttüzében egyrészt szerkezeti változást szenvednek, másrészt pedig a minden időmetszetben felvázolható politikai-ideológiai spektrumon látványos átrendeződés is végbemegy, amelynek mozgásiránya a magyar társadalom fejlődése és az országnak a nagyhatalmi politikai viszonyok függvényében alakuló nemzetközi helyzete által determináltan a jobboldal felé mutat.1 A magyar történetírásban már ismert megállapítás az, hogy a kiegyezés és az első világháború közötti korszak Magyarországában uralkodó konzervatív-liberális politika és ideológia helyét a két világháború között olyan konzervatív politika és ideológia veszi át (újabban újkonzervatív antiliberalizmus), amely egyik oldalról frontális támadást indít a liberalizmus ellen (és természetesen minden baloldali irányzat ellen is), másik oldalról azonban védekezni is kényszerül a jobboldali radikalizmus előretörésével szemben. (Míg ez utóbbinak a dualizmus utolsó két évtizedében éppen csak jelentkező szellemi-politikai őseiről beszélhetünk, a két világháború közötti időszakban már annál erőteljesebben bontakozik ki egy valóban ellenzéki, az extrémitásokig is eljutó jobboldali politikai és ideológiai mozgalom.) A 19. század nemesi liberalizmusán mint hagyományon nevelkedő és egyik ágán nagypolgárivá, másikon kis- és középpolgárivá váló liberalizmus (újabban: neoliberalizmus) is új szituációba kerül, mert veszítve célkitűzéseinek, programjának aktualitásából (az imperializmus korában vagyunk!), ezen új helyzetéből fakadóan politikai és ideológiai pozíciója sokkal inkább a társadalmi status quo védelme, 1 Magyarország története 10 kötetben, 7. és 8. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. Kultûr- és ideológiatörténeti fejezetek. (7. k. 873. és következő oldalak; 8. k. 569 és következő, valamint 811. és következő oldalak.)
