Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 13 val lett volna megegyező, Caesar Gallo a zsitvatoroki tárgyalásokat követően átadta Murád pasának. Ez kitűnik Murád pasa szerződés-megerősítéséből.45 Murád ügyesen megfogalmazott leveléből kiviláglik, hogy Caesar Gallo előadta a béketárgyalások során még nyitva maradt kérdéseket, és Murád pasa ezeket „jól megértette". Különben azonban Murád csak az okmányok már lebonyolított kicserélését erősíti meg és a „békét, mely 17 cikkelyben megfogalmazva és 20 évre szólóan a budai pasával és Habil efendivel, mint Buda kádijával köttetett meg". Nem jött létre Gallo és a szerdár között pótlólagos, kötelező érvényű megállapodás a még eltérő szerződéspontokat illetően. így a szerdár változtatás nélkül megerősítette az Almáson kiállított, magyarul megfogalmazott „Votum B"-t40 is és a vele megegyező török szöveget4 7 a maga ugyancsak 17 cikkelyével. A béketárgyalásokkal foglalkozó, már idézett jelentésen túl további forrásokkal is bizonyíthatjuk, hogy mind a császár, mind pedig Bocskai biztosai szilárdan meg voltak győződve arról, hogy a „Votum A" és a „Votum В" —a befejező tárgyalások után, melyeket Gallo folytatott Murád szerdárral — tartalmilag megegyeztek egymással. Illésházy ezért aztán egészen meglepettnek is mutatkozott 1608 májusában, amikor Caesar Gallo Bécsből magával hozta a „Votum B"-t, és Illésházy a „Votum A"-hoz képest kilenc helyen jelentős eltérést tapasztalt.48 De Istvánffy is, aki a császári tárgyalóbizottság tagja, és a 16. század legjelentősebb magyar történetírója volt, a „Regni Hungarici Historia"-ban nem éreztet semmi kétséget a „Votum A" és a „Votum В" azonossága felől. Számára éppen a két okmány kicserélése szolgáltatott alkalmat arra, hogy az eljövendő békét dicsérje.49 Eszerint kiindulhatunk abból, hogy 1606 novemberében mind császári, mind pedig erdélyi oldalról egyedül Caesar Gallo tudott a „Votum A" és a „Votum В" közti eltérésekről. A két votum rövid összehasonlítása megmutatja, miben állnak a lényeges különbségek.5 0 Herberstein Budáról jelenti Mátyás királynak: hogy milyen ,jó szolgálatokat" tett Gallo a zsitvatoroki tárgyalásokon — az ő „praesumirten directorio" által —, és ezért milyen nehézségekkel kellett Konstantinápolyban a ratifikációs okmányok kicserélésekor megküzdeni, majd Bécsben számol be Mátyásnak. Wien HHStA Türkei 1, 92a Fol. 59—61. Vö. K. Nehring: Herberstein, 145. 45 A török eredeti fordítása 1606. XI. 18-ról regesztában Fekete: Türkische Schriften Nr. 4. 425. Illésy egykorú német fordítása Budapesten MOL Esterházy es. lt. P 108 Rep. 71 Fase. 26a Fol. 75. 46 Uo. Fol 41—44. Kiadta Podhradczky József: A zsitvatoroki békekötés Tudománytár 6(1839) 333—338., de neki még nem tünt fel a Votum A és a Votum В közötti különbség. 47 Fekete: Türkische Schriften Nr. 1. 3—7., német fordítás uo. 207—213. 48 Budapest MOL Thurzó es. lt. E 196 Fasc. Nr. 23 Illésházy levele Thurzó Györgyhöz, 1608. V. 2. 49 Hogy milyen rosszul volt informálva a zsitvatoroki tárgyalások végéről Istvánffy, akinek előadása 1606-tal fejeződik be, a következő idézetből jól kitűnik: „Igitur obsidibus datis et acceptis, ac ex formula transactionis tabulis utrinque(') firmatis et obsignatis, Alys legatos Caesareanos convivia excepit." Regni Hungarici história, Colonia Agrippinae 1724. 520. 50 Az összeshasonlításhoz felhasználtuk a Votum A-t, ahogy azt mint átiratot a császári ratifikációs okmányban K. Nehring (Herberstein, 150—155.) közli és a Votum B-t Fekete: Türkische Schriften 208—
