Századok – 1986

Történetirodalom - Iszszledovanija po isztorii isztoriografii feodalizma (Ism.: Kurunczi Jenő) 183/I

184 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь pedagógiai és közéleti tevékenységét méltatja. A kitűnő szakembert sokoldalú érdeklődési kör és a legnagyobb fokú társadalmi aktivitás jellemezte. Foglalkozott a feudális Oroszország osztályai, a parasztság, a kijevi Oroszország, a kelet-európai szláv jog összehasonlitó történeti tanulmányozásával, a historiográfiával és archeografiával. Az utóbbiról Sz. N. Valk ad áttekintést. Emellett Grekov számos kiadvány szerkesztője volt, és előadott a felsőoktatásban. 1937-től haláláig vezette a SZUTA Történettudományi Intézetét és rövidebb ideig más kutatóintézeteket. Több műve korszakot nyitott a szovjet történettudományban. Csak példaként emlithetjük A kijevi Oroszország c. könyvét, amelynek jelentőségét és hatását részletesen elemzi írásában M. N. Tyihomirov. Grekovnak a földmüvelés történetében játszott kiemelkedő szerepét hangsúlyozza Je. /. Indova. Két kiemelkedő történész: Grekov és Tyihomirov kapcsolatai elevenednek fel Je. V. Csisztyakova írásában. Kutató és tudományszervező munkája mellett Grekov a különböző szintű tanácsok küldöttje, a békemozgalom kiemelkedő személyisége volt. Nagy érdemei voltak a szocialista országok tudósai együttműködésének erősítésében. Erre mutat rá pl.: В. M. Rukol' cikke. A kötet második részében egyrészt a hajdani egyetemisták, a volt munkatársak, a különböző tudományos fokozatot szerzett tudósok emlékeznek mesterükre, másrészt olyan kiemelkedő szaktekintélyek, akikre Grekov szellemi arculata hatott. A visszaemlékezők hangsúlyozzák Grekov legfőbb kutatói erényeit: a rendkívüli forráselemző- és általánosító készséget, a segédtudományok komplex használatát és az új koncepciók kidolgozásának igényét. Ráadásul a kiváló szakember a szovjet történettudomány igazi hőskorában dolgozott — ahogy В. A. Rihakov az 1920-as évekről és a 30-as évek elejéről írja —, amikor meg kellett küzdeni a polgári nézetekkel és az elsietett marxista sémákkal. Ebben a helyzetben dolgozta ki Grekov az orosz feudális állam kialakulásának marxista koncepcióját, amelynek még életében nemzetközi méretekben is óriási hatása volt. Több visszaemlékező hangsúlyozza azt a jogos igényt, hogy könyvet kell megjelentetni Grekov munkásságáról, és az ebben a kötetben elhelyezett életrajzi anyagok és visszaemlékezések ennek jó indítást adnak. A könyv harmadik részében a feudális Oroszország történetének olyan kérdéseiről szóló tanulmányokat helyeztek el a szerkesztők, amelyek Grekov munkásságához kapcsolódnak. A. P. Novoszel'cev írása a 9. századi arab földrajztudós, Ibn Hordadbeh: Utak és országok könyve c. műve szlávokra vonatkozó anyagáról szól. Novoszel'cev szerint Hordadbeh munkáját egyes vitatható megállapításai ellenére értékes forrásnak tekinthetjük. Ju. V. Bromlej cikkében a szabad faluközösségi tagoknak a kora középkori szláv államokban elfoglalt helyét vizsgálja. A kutatás fő problémája az, hogy a források a legkülönbözőbb kifejezéseket használták erre a rétegre, a szabadság egy-egy jellemző jegyét kiemelve. A terminusok többsége különböző fokú szabadságot jelölt az egyszerű szembeállítástól — pl.: az orosz holop (szolga) és a ljugyi (közszabad) — a teljes jogú szabadokig, (pl.: a cseh és lengyel liber). A szabad paraszti állapot tisztázásához a szerző szerint lényeges annak megállapítása, milyen esetben nem vált az uralkodónak fizetett adó földjáradékká. Bromlej vállalkozása az összehasonlító történeti kutatás és a középkori források elemzési problémái megoldásának igen szép példája. Ja. N. Scsapov tanulmányában a 11. századi orosz parasztmozgalmakról megállapítja, hogy ezek a régi személyi szabadság és a föld tulajdonjogának visszaszerzéséért folytatott osztályküzdelmek voltak. Alapjuk a helyi feudális közigazgatás, az arisztokrácia és a faluközösségi tagok konfliktusa volt. Pogány vallásos jelszavak jellemezték, és kapcsolatban álltak a városi mozgalmakkal. A parasztság röghöz kötésének 13—15. századi folyamatát vizsgálja A. D. Gorszkij. Az orosz fejedelmek szerződéseiben erre fellelhető adatokat eddig még külön nem elemezték, ami növeli tanulmányának jelentőségét. A szerző szerint a moszkvai nagyfejedelmek szerződéseikben szigorúan szabályozták a parasztok szabad költözködését. A korlátozások ismétlődése azt is mutatja, hogy a parasztok mozgása a szomszédos fejedelemségek között elég tömeges volt. A szerződések adatai alapján a 14. sz. 60-as éveitől ténylegesen korlátozódott az ún. fekete (az államnak adózó) és a magánföldesúri parasztok szabad költözködése. A moszkvai fejedelmek ebben a tekintetben megelőzték társaikat, de ennek okára részletesen nem tér ki a szerző. Sz. M. Kasianov a moszkvai fejedelemség pénzügyi rendszerének a 14. sz. közepére jellemző fejlődését tekinti át a fejedelmek végrendeletei alapján. írása azért is figyelmet érdemel, mivel a kutatók eddig ilyen vonatkozásban behatóbban csak III. Iván korával foglalkoztak. Újszerű, amit