Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
12 KARL NEHRING puncta iuxta nostrum votum mutarentur".40 Megkönnyebbülten zárul a jelentés azzal, hogy Gallo a szerdártól nemcsak a szerződéskötés jóváhagyását kapta meg, hanem ezenfelül „omnes articulos iuxta nostram voluntatem habuimus".41 Mindenekelőtt az a kérdés, hogy mely szerződési okmányokat állították ki a béketárgyalások keretében: 1. Nincs olyan szerződéspéldány, amelyet mind a 3 tárgyaló fél aláírt volna. 2. Fennmaradt 3 egybehangzó szerződésszöveg magyar nyelven latin intitulációval és eschatocollummal, amelyeket „Datum in castris inter Danubium et fluvium Sitva positis die undecima novembris..." a császári és az erdélyi biztosok írtak alá és pecsételtek meg. Az elkövetkezőben ezeket „Votum A"-nak nevezzük. 3. Van egy Gallo által készített török fordítás, melyet a császári és az erdélyi biztosok abban a hiszemben írtak alá és pecsételtek meg, hogy a „Votum A" fordításáról van szó. Valójában azonban ez egy meghamisított „fordítás", mely tartalmilag a „Votum B"-vel egyezik. 4. Megmaradt két egybehangzó szerződésszöveg, melyeket egyedül Ali pasa és Habil efendi írt alá és pecsételt meg; az egyik magyar nyelven „Almásnál iratoth 1606 eßtendeoben novembernek II. napian az uj calendarium ßeorent", a másik török nyelven, a hely megnevezése nélkül és olyan, a török szerződésokmányoknál nem ritka keltezéssel, ami ebben az esetben a november 2-tól 1 l-ig terjedő időközt jelöli. A török részről való szerződésszövegeket az elkövetkezőkben „Votum B"-vel jelöljük. Illésházynak egy Thurzóhoz4 2 írt későbbi leveléből tudjuk, hogy a „Votum A" egy példányát Bocskai biztosai, egy másikat a császár biztosai, egy harmadikat pedig a megyék küldöttei kaptak kézhez.4 3 A török fordítást,4 4 mely állítólag a „Votum A"-40 Budapest MOL I 47 Magyar Udvari Kamara, Fasc. 15 434/2. Fol. 5ov. 41 Uo. Fol. 51. 42 Budapest MOL Thurzó es. lt. E 196 Fasc. 69 Nr. 23. 1608. V. 19. 43 Két okmány közülük Budapesten található, MOL Esterházy es. lt. P 108 Rep. 71 Fasc. 26a Fol. 36- 42; a harmadik uo. Regnicolaris lt. Archívum Regni. Tractatus pacis N 39 Fasc. С Nr. 17. Ezt az okmányt már 1607-ben Prágában és Nürnbergben latin és német nyelven kinyomtatták, vö. Hubay Ilona: Маиуаг és magyar vonatkozású röplapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban 1480—1718. Bp i94S. 442,443,444 sz. 93. Egy ott nem említett 1607. évi latin nyelvű nyomtatvány Budapesten MOL P 108 Rep. 71 Fasc. 26a Fol. 24—35 és Münchenben HStA Geh. Staatsarchiv, Kasten schwarz 16 718 Fol. 156— 16i található. Már 1607-ben megjelent Párizsban ennek az okmánynak egy francia fordítása is nyomtatásban. Lyon Bibliothèque de Ville 315.884. Az eredeti magyar szöveget kiadta Luczenbacher János: A zsitvatoroki békekötés. In: Tudománytár 3(1834), 236—242., de megbízhatóbb Salamon: Két magyar diplomata 257—261., valamint Corpus Juris Hungarici. 1526—1606. Bp. 1899.986—995. Mivel II. Rudolfa Votum A-t a későbbi ratifikációs okmányban teljes szövegében átírta vö. Ludwig Bittner: Chronologisches Verzeichnis der österreichischen Staatsverträge 1. köt. Wien, 1903. 33. sk. Korszerű fordítását lásd К. Nehring: Herberstein, 150—155. old. 33. sk. 44 Ez a „fordítás" ki van adva Mustafa Naimâ: Tarih 1. köt. Istanbul 1281. 2. 455—458., nyomtatásban és hibás angol fordításban Mustafa Efendi Naimâ: Annals of the Turkish Europine from 1591 to 1659 of the Christian Era. 1. köt. London 1832. 330—333. Csak Konstantinápolyban, ahol a császári követség ezzel a fordítással találkozott, figyelt fel Herberstein a meghamisított fordításra. 1609. V. 3-án
