Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 11 egyszer mái járt a portán,3 9 és most arra volt kiszemelve, hogy egy császári követség élén a 200000 forintot a szultánnak átadja. Moíart és Althan várakozásaival ellentétben, akik továbbra is a császári tárgyaló biztosok szószólói voltak, Bocskai követei velük szemben, Ali pasa és Habil efendi oldalán foglaltak helyet. Ali pasa javaslatára először ismét összefoglalták azokat a pontokat, amelyekben az előzetes tárgyalások alapján egyetértettek: mindkét részről meg kell engedni, hogy saját területükön erődítményeket építsenek; a szultán a császárt apjának, a császár a szultánt fiának fogja nevezni; mindegyik egyenrangú császárként ismeri el a másikat; évente mindkét fél illendő ajándékokat fog cserélni; fel fognak hagyni mindenféle portyázással és háborús vállalkozással; a kereskedőknek szabad átkelést biztosítanak a határon; a jövendő viszálykodásokat mindkét fél által e célból teljhatalommal felruházott személyek simítsák el; a béke terjedjen ki a császárra, valamennyi országára és a szultánra a tatárokkal együtt. A törökök pótlólagosan követelték, hogy a béke vonatkozzon Spanyolország királyára is. Az utóbbit a császáriak azzal az indokolással utasították vissza, hogy a spanyol király szuverénül fogja eldönteni, hogy kíván-e a békéhez csatlakozni. Ezzel el is jutottak az egyik fő vitakérdéshez. Amikor a törökök rögzíteni akarták azt, hogy a császáriak, miután kifizették a szultánnak a 200000 forintot, 3 év elteltével a portának ismét évente tartozzanak fizetni, Molart és Althan energikusan visszautasították ezt, és azzal fenyegetőztek, hogy a 200000 forintot inkább saját hadinépüknek osztják ki, mint hogy magukat a szultánnal szemben egyoldalúan elkötelezzék. A tárgyalások ezen a kérdésen majdnem kudarcba fulladtak. A következő napokban mindenekelőtt Kanizsa visszaadása volt a vita tárgya; a császáriaknak azonban hamar be kellett látniuk, hogy sem a török biztosok, sem pedig a szerdár nincs abban a helyzetben, hogy önhatalmúlag visszaadja ezt a várat. De egyik fél sem akarta, hogy a tárgyalások kudarcot valljanak. így november 9-én megállapodtak abban, hogy a császári követeknek jogában áll a portán Kanizsa visszaadását kérni. A császári oldalon alapos tanácskozás után, amelyben Bocskai biztosai is részt vettek, a tárgyalások lezárásaként a szerződés minden pontját a törökökkel együtt szóról szóra összehasonlították, és a békének 20 évre történő megkötésével állítólag összeegyeztették. Eddig egyezik a fent említett mindkét tárgyalási beszámoló. Hogy november 11-én mégsem jöttek létre egybehangzó szerződésszövegek, nemcsak — miként később még be fogjuk mutatni — a különböző szerződés-megfogalmazásokból és fordításokból tűnik ki, hanem a császári tárgyalási jelentésből is. Eszerint ezt követően Caesar Gallot Budára küldték, hogy megszerezze a szerdártól a jóváhagyást „ut aliqua 39 Teufel korábbi konstantinápolyi utazásához vö. G. E. Frieü: Die Reise des Hans Christoph Freiherren von Teufel in das Morgenland 1588—1590. Seitenstetten, 1898.; Oskar von Mitis Die Orientreise des H. Chr. Frh. v. Teufel 1587—1591. In: Monatsblatt des Vereins für Landeskunde Niederösterreich 6(1907), 337—340.
