Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 9 Galloval együtt szeptember 4-én végre találkozott Ali pasával. A török tüntetően Bocskai követeinek, Czobor Mihálynak és Nyáry Pálnak a kíséretében jelent meg. Ezek a tárgyalások is azon buktak meg, hogy a császári fél a portának való további adófizetés megszüntetését követelte. Ezenfelül Ali pasa hangsúlyozta, hogy a porta továbbra is igényt tart az Erdély feletti főhatalomra.33 Nyáry Pál és Czobor Mihály, akiket a szerdár, Murád pasa és Ali pasa ügyesen informált, eljuttattak Althannak egy feljegyzést, amelyben feltárták neki a törökkel kötendő béke sürgető voltát: ha ugyanis a békét nem kötnék meg, a törökök ostrom alá veszik Komáromot, és a tatárok — akikre nem vonatkozott a fegyverszünet — Stájerország és Karintia felé nyomulnak majd előre; Murád pasa táborában nemcsak a 24 ezer lovast számláló török sereg áll, hanem 5000 tatár és 3000 hajdú is, akiknek vezére, Bucsi Benedek az elmúlt évben Kőszeget és Szombathelyt megtámadta.3 4 De sem ezek a fenyegetések, sem Ali pasa számos intelme nem tudta meggyorsítani a végleges béketárgyalások kezdetét. Csak a Mátyás és Illésházy közötti alapos bécsi megbeszélések után lehetett arról szó, hogy október végén mindhárom fél tárgyalóasztalhoz üljön a megkötendő béke ügyében. A császári oldalon egyre inkább Mátyás lett a törökökkel kötendő mielőbbi békeszerződés hajtóereje. Ebben Illésházyval, az akkor már halálos beteg Bocskai István fejedelem befolyásos tanácsadójával értett egyet. Illésházy ugyanis, aki ellen a bécsi udvar az évszázad elején felségsértési pert indított — javainak elkobzásával összekötve —, már a bécsi béke tárgyalásai során nagyfokú engedékenységet tanúsított a Habsburgokkal szemben, az egységes magyar királyság érdekében, hogy újra létrejöjjön az osztatlan „natio hungarica". Illésházy ezért is nem lépett már fel Erdély önállóságáért, ami a bécsi udvarban — amely közben jószágait visszaadta —és különösen Mátyásban szimpátiát keltett iránta. Ali pasa és Habil efendi röviddel a tárgyalások megindulása előtt még egyszer összefoglalta az elkövetkező tárgyalások kiindulópontját. Ebben hangsúlyozták, hogy az Althannal július 22-én létrejött, 16 pontban összefoglalt megállapodásból fognak kiindulni. Tárgyalási célként a törökök a következőket nevezték meg:3 5 1. Bocskait és az egész magyar nemzetet ki kell elégíteni; 2. a szultán továbbra is követelheti az évi adót; 3. a magyarok által visszafoglalt végvárak: Szécsény, Fülek, Nógrád és Vác körül elterülő falvak hovatartozását még tisztázni kell. Csak ezen az alapon készek tárgyalni. Az ellenkező álláspont abból a levélből derül ki, amelyet Mátyás írt Bécsből a császárnak szeptember 29-én. Mivel nem sikerült a magyarokat a törököktől leválasztani, bele kell nyugodni, hogy mindhárom fél együttesen fogja megkötni a békét. Mátyás Illésházyval megállapodott abban, hogy a 200000 forintot „semel pro semper" fogják fizetni, és semmifajta évi adófizetésre nem fogják kötelezni magukat; 33 Uo. Türkei I, 90b Fol. 6 sk. Althan Ali pasához, 1606. IX. 2.; uo. Fol. 60 Ali pasa Illésházyhoz, 1606. IX. ? vö. Szilágyi Sándor: Bocskai István és Illésházy István levelezéséhez 1605 és 1606-ban. Történelmi Tár 1878. 82. sz. 320—322. 34 Wien HHStA Türkei I, 90b Fol. 6 sk. 35 Wien HHStA Türkei 90b Fol. 100 sk. Ali pasa és Habil efendi a császári biztosokhoz, 1606. X. 22.
