Századok – 1986
Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I
GÖRÖGÖK A BUDAI SZANDZSÁKBAN A 16. SZÁZADBAN 149 templomba, amelyeket az orosz és görög templomokhoz hasonlóan szentek, különösen Szent Miklós képeivel festettek teli. Görög könyveket is találtunk bennünk, amelyeknek többsége görög vallást terjesztett." A kevei gögörkeletiek templomában tehát a görögök körében is igen nagy tiszteletnek örvendő Szent Miklós ábrázolása uralkodott, s bizonyára az sem véletlen, hogy a mezővárosban már a 15. században „Szent Miklós képe" néven említenek egy határrészt,128 sőt Skarica Máté 1581-es verses krónikája szerint a város egyik utcáját is e szentről nevezték el.129 Nem kevésbé fontos az az adat, hogy görögkeletiek lelkésze maga is görög származású volt, s hogy a templomban néhány görög írású szentkönyvet is őriztek, melyeket nyilvánvalóan „a helybéli görögök használtak".130 A ráckevei görögök tehát nemcsak kereskedelmi vonatkozásban, hanem szellemi téren sem szakadtak el teljesen a szintén török uralom alatt senyvedő Hellásztól; a bizánci görög kultúra hírmondói, a könyvek is eljutottak a görögkeleti kereszténység előretolt, magyarországi török hódoltsági bástyájába. A gótikus Boldogasszony-templomnak a ráckevei görögökkel kapcsolatos üzenete ezzel még nem ér véget. A templom körül ugyanis nemcsak a 18., hanem a 15— 17. században is görögkeleti temető helyezkedett el, mely „a főhajóban kezdődött, ahová papokat temettek, a templom külső falánál folytatódott, ahol gazdag kereskedők keresztjeit és sírtábláit láthatjuk, a szegényebbek a harmadik tér hullámaiban kaptak helyet, az egyházi épület körül".13 1 Losonci Miklós e megállapításával fő vonalakban egyetérthetünk, de az már kevéssé tűnik valószínűnek, hogy tetemeket magukban rejtő sírboltok is vannak a Boldogasszony-templomban, s hogy ezek papok földi maradványait fedik. Egyszerűen arról lehet szó, hogy egyes vezető személyiségek sírtábláit idővel bevitték a templomba, nehogy az enyészet martalékaivá váljanak, s beillesztették őket a főhajó pronaoszának padlózatába. Kevéssé hihető, hogy görögkeleti pópák nemesi címerekkel, hatalmas költségeket felemésztő, gyönyörű reneszánsz díszítésekkel ellátott sírtáblákat készítettek volna; az egyik meg éppen a kor leghíresebb európai mesterének, Johannes Fiorentinusnak a munkája!132 Valamennyi sírkő vörösmárványból készült, szélességük mintegy 60—80 cm, hosszúságuk változó; van másfél méteres, s ennél hosszabb is; alakjuk téglalap. Háromról biztosan tudjuk, hogy a 16. század 20-as éveiben készültek; ötnek a felirata teljesen lekopott, ezek feltehetően előbb, talán még a 15. század második felében kerültek a templomba, esetleg hosszabb ideig voltak kint a szabad ég alatt-, kitéve a kontinentális időjárás szeszélyeinek. Az egyik vörösmárvány sírtáblába 1522-es évszám van bevésve. A többi betű már nem olvasható. A másik sírtábla közepén 128 Magdics /., Diplomatarium.. 1888. XIII. oki., 44. 12 ' Scaritus, Kevi.. . 1581. 5. f. "о Füve s fi д görög kereskedők... 1972. 229. 131 Losonci M., A ráckevei... 1968. 21. 132 Balogh J.. A művészet.. .1, 1966. 298.
