Századok – 1986
Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I
146 FENYVESI LÁSZLÓ már említettük, sok görögkeleti férfi magyar hangzású személynevet viselt, akiket egyéb források hiányában nem tudtunk a görögkeletiek közé sorolni. Nem tekinthetünk el a konkrét helyzet elemzésétől sem. A török adóügyi rendelkezések, a kánunnámék a budai szandzsák területén felmentették az adófizetés alól a bírókat, a papokat, az út-, híd- és várépítkezéseken dolgozókat.11 3 így ezek a személyek sem kerültek be az adóösszeírásokba. A korabeli magyar levelek, hadijelentések tucatjai arról tájékoztatják az utókort, hogy az 1561—1562-es esztendők folyamán a budai pasa — szultáni parancsra, megtorlásul János Zsigmond erdélyi fejedelem, török vazallus vereségeiért az északkeleti, tiszántúli hadszíntéren — állandóan háborúskodott, rablóhadjáratokat indított a dunántúli és tiszántúli magyar palánkok, mezővárosok és falvak ellen, s hosszú hónapokon át erősíttette Buda várát.114 A nagyszabású építkezésekhez valamennyi településnek munkaszolgálatosokat (dzserehorokat) kellett küldenie; elrendelték, hogy minden ötödik család köteles részt venni a budai várroboton.11 5 Ezek ugyancsak kimaradtak az adódefterből. Ráckevén a jómódú görögkeletiek nyilván találtak kibúvót a várszolgálat alól, de a szegényebbek aligha tudtak fizetett embert küldeni maguk helyett Budára. így jó néhány görögkeleti rác családfő kimaradhatott az adóösszeírásból a várrobot miatt is. Nyilvánvalóan nem kerültek be a névjegyzékbe a hadjáratokon részt vevő görögkeleti harcosok sem. Az ő létszámukat pontosan ismerjük. A budai beglerbég 1561—1562-ben 200 jó puskás, gyalogos irreguláris vojnik (harcos) kiállítására kötelezte a Csepel-szigeti rácok városát.11 6 Mint már említettük, a ráckevei rácok nem tartoztak egyik vár vagy palánk állandó helyőrségéhez sem, de nagyobb portyák, hadjáratok alkalmával — mint minden fegyverbíró görögkeletinek a török birodalom területén — nekik is részt kellett venni a mohamedánok oldalán a harcokban. A magyarországi török közigazgatás, a Balkánhoz hasonlóan, ezeknek a félregulárisirreguláris délszláv segédcsapatoknak a vezetőit is külön szolgálati javadalombirtokokkal látta el. Ráckeve mint szultáni hászváros saját tímár-birtokkal rendelkezett, de ezen kívül a hadba vonuló irreguláris vojnikok parancsnokai is kaptak szolgálati tímár-birtokokat. A ráckevei adománybirtokos rác szpáhik, Dimitre Zselik és Bárán Albert vojnik vezetők szolgálati javadalombirtokait is pontosan feljegyezték az 1546-os, 1559-es és 1562-es tímár-defterekben (a szolgálati birtokokról és az adományozottakról készített katonai jegyzékekben). E tímár-falvak és puszták, egy-két kivétellel, a kecskeméti náhijé jó termésű, állattenyésztésre is kiválóan alkalmas területein helyezkedtek el.11 7 Dimitre Zselik még 1562-ben is tímáros szpáhi volt, Bárán Albert 113 Uő, Magyarországi... 1970. 23.; uő. Harács... 1970. 73.; uő. Kanuni... 1971. 1—6.; A budai. .1977. 14. 114 Komáromy András, Magyar levelek a XVI. századból. I—II. Közli: —. = Történelmi Tár, 1907. 8. évf. 121—160, 388—436. 1.5 Uő. Magyar.. .Uo. 10. k. 1909. 211—239. 1.6 Uő. Magyar... 1907. 144, 152, 435—6. 117 Káldy-Nagy, Kanuni... 1971. 253, 313, 317, 359, 361—4.
