Századok – 1986

Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I

GÖRÖGÖK A BUDAI SZANDZSÁKBAN A 16. SZÁZADBAN 125 Pest—Pilis (az 1560-as évektől: Pest—Pilis—Solt) vármegye6

valamennyi 16. századi portális, decimális és urbariális conscriptióját.7

A következőkben a török, magyar és latin forások áttanulmányozásából nyert tapasztalatainkról fogunk beszámolni, de előtte tisztáznunk kell, mit értünk a „görög" fogalom alatt, vagyis kikre kívánjuk kiterjeszteni vizsgálódásainkat. A „görög" kifejezést a kései feudalizmus és a korai kapitalizmus magyar nyelve öt jelentésben használta, aszerint, hogy etnikai, nyelvi, vallási vagy gazdasági (kereskedelmi) fogalomként fordult-e elő. így beszélhetünk görög (ógörög, újgörög) nyelvről, melyet természetesen nemcsak a született görögök használhattak, hanem a görögös műveltségű egyéb etnikumok is. A római katolikus (latin szertartású nyugati keresztény) egyházzal szemben, all. század óta teljes önállóságot élvezett a bizánci rítusú, görögkeleti ortodox (pravoszláv) egyház, majd a pápai törekvéseknek megfelelően, a Habsburgok nyomására a 17. századtól Erdélyben és a Tiszántúlon (a Partiumban) kezdett kialakulni és terjedni a görögkatolikus (unitus) vallás is, elsősorban a románok és a rutének (ruszinok, azaz kárpát-ukránok) körében. Etnikai szempontból görög nemzetiségű (de nem állampolgárságú!) lakosságnak nevezzük a 15. századtól török megszállás alá kerülő, egykori Bizánci (Kelet-Római) Birodalom területén élő helléneket, akik a 15—19. században az oszmánok elől menekülve, vagy előnyösebb kereskedelmi kapcsolatok kialakítása végett, jelentős számban fel(Waitzen) aus dem 16. Jahrhundert = Acta Orientalia, 1971. 24. torn. 1. fasc. 1—39.; Káldy-Nagy. Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546—1562). Ankara, 1971. 6, 374.; Уа.1.1 E.. A váci török vámnaplók adatai az Alföld felől nyugatra irányuló XVI. századi áruforgalomról = Agrárt.Szle, 1972.4.évf. 1—2.sz. 120—155.; Fekete Lajos—Nagy Lajos, Budapest története a török korban = Budapest története. II. Főszerk.: Gerevich László. Bp. 1973. 335—436.; uö. Zwei türkische Fährenlisten von Ráckeve und Dunaföldvár aus den Jahren 1562—1564 = Acta Orientalia, 1972. 25. t. 1—3. f. 451-463.; Káldy-Nagy. Szulejmán, Bp. 1974. 219. 8 t.; uö. A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp. 1977. 296. 3 tábla, I térk. (Pest megye múltjából. 3.); Hegyi Klára. Török berendezkedés Magyarországon. Kandidátusi értekezés kézirata. (Bp. 1982.) 2, 394. = Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Kézirattár, D 10.285.; Szakály Ferenc, Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp, 1981. 481.; Olga Zirojevic, Tursko vojno uredjenje u Srbiji (1459— 1683). Beograd, 1974. 320.; uő, Carigradski drum od Beograda do Budima u XVI i XVII veku. Novi Sad, 1976. VII, 201. 81.; Káldy-Nagy Gy., A gyulai szandzsák 1567. és 1579 évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 416. 8 t. 1 térk.; uő: A budai szandzsák 1546—1590. évi összeírásai. Bp. 1985. 747. 1 térk. 6 A „vezérvármegye" modern történeti monográfiáját Makkai László készítette el (Pest megye története = Pest megye műemlékei. I. Szerk.: Dercsényi Dezső. Bp. 1958. 59—170.); a török hódoltságról szóló összegezését a 96—126. oldalak tartalmazzák. A 17. századról Purjesz István forrástanulmánya a legértékesebb (A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében = Levéltári Közlemények, 1958. 28. évf. 173—200.) — Városai közül újabban Vass Előd turkológus-történész megírta Vác és Cegléd török kori történetét, melyek a Studia Comitatensia legújabb köteteiben jelentek meg. 7 Magyar Országos Levéltár. Magyar Kincstári Levéltárak. Magyar Kamara Archívuma. Urbaria et conscriptiones. E 156. 62/32, 62/33. Conscriptiones portarum. E 158. Pest-Pilis megye, 1552., 1565 és 1588. év. Filmtár: 2307., 2308. doboz. 16. k. 111—116. (1565), 62. k. 220—221. (1570), 224—226. (1572), 63. k. Pest és Szolnok megye, 99—119. ( 1552), 189—219. ( 1565), 64. k. Pest-Pilis megye, 221—227. ( 1588), 1673. doboz: 1576, 1576—1578, 1582, 1570—1571, 1574, 1582, 1588. év, 1680. doboz: 1559. év.