Századok – 1986
Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I
126 FENYVESI LÁSZLÓ húzódtak a Balkán középső és északi területeire, sőt a Habsburg-birodalom országaiba, Magyarországra és Ausztriába, valamint Erdélybe is. Am a 16—17. századi magyarországi latin, német, görög, magyar és cirill betűs forrásokból sok esetben nem derül ki egyértelműen, hogy a görög szót nyelvi, etnikai, vallási (görögkeleti vagy görögkatolikus?) értelemben használták-e? S ezzel még korántsem értünk a végére, hiszen a görög szót a kortársak és a 19—20. századi magyar neogrecista kutatók a legáltalánosabban gyűjtőnév tartalommal használták, vagyis egyformán görögöknek tekintették mindazon balkáni, görögkeleti rítusú népeket, amelyek az egymás közti — elsődlegesen kereskedelmi-áruforgalmi-pénzügyi — kapcsolatokban a görög nyelvet használták. így görögnek mondták a görögkeleti vallású görögöket, bolgárokat, albánokat és a makedo-vlach cincárokat (makedorománokat), de a szerbeket általában nem sorolták ide, őket ugyanis Szerbia központi magvának (Raské-nek) latin neve (Rascia) után rácoknak (rasciani) nevezték. Megjegyzendő, hogy a középkorban és a hódoltság idején e rác (rascianus) népnév semminemű pejoratív jelentést nem hordozott, pusztán a szerb népnév legelterjedtebb magyar (latin) megfelelője volt. Sőt, ezen túlmenően, maga a rác kifejezés is gyakorta gyűjtőnévként szerepelt, mégpedig a görögkeleti vallású délszlávok (szerbek, crnagorácok, pravoszláv bosnyákok, macedónok) és a katolikus délszlávok (horvátok, dalmátok, szlovének, vendek, bunyevácok, sokácok, nyugati rítusú bosnyákok, dubrovniki „latinok") közös megjelöléseként. Még inkább bonyolítja a helyzetet és szinte áttekinthetetlenül kuszává és elmosódottá kavarja a képet az, hogy a feudális kor magyarsága és több történész nemegyszer a rácok közé sorolta a többi görögkeleti etnikumot, vagyis a bolgárokat, az albánokat, sőt a görögöket is!8 8 Bizánc, majd a 15—20. századi görögség magyarországi kapcsolatainak történetével Horváth Endre, Moravcsik Gyula és Füves Ödön foglalkozott a legbehatóbban, de kívülük sok más kutató is publikált e téren, mint például Czebe Gyula, Hodinka Antal, Gyóni Mátyás, Györffy György, Tóth István, Makk Ferenc, Kádár Zoltán, Thallóczy Lajos, Szendrey János, Schäfer László, Zoltai Lajos, D. J. Popovic, J. P. Ripoche, Hajnóczy Iván, Prosser Piroska, P. Enepekides, Bihari József , Marjalaki Kiss Lajos, Sasvári László, Somogyi Árpád, Dobrossy István, Veres László, Janisz Politisz stb. A felhasznált fontosabb publikációik: Moravcsik Gyula, A magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1934. 256. 1 mell.; uö, Bizánc és a magyarság. Bp. 1953. 118.91.; Somogyi Árpád, Kunstdenkmäler der griechischen Diasporen in Ungarn. Thessaloniki, 1970. 72 p. 231.; Füves Ödön, Újabb adalékok a tokaji görögök történetéhez = Antik Tanulmányok (A. T.), 1955. 2. к. 260—261.; uö, Adatok az egri görögök történetéhez = uo. 1958. 5. к. 1—2. sz. 77—82.; uő, A ráckevei görögök nyomában = uo. 1959. 6. k. 117—122.; uő, Apographes tón Hellénón paroikón tou nomou tés Pestés (Ereunes sta arheia tou nomou tés Pestés) = Makedonika (Thessaloniké), 1961. 193—241.; uő, A pesti görögök önállóságért folytatott harca 175 évvel ezelőtt = A. T. 1964. 11. k. 127—132.; uő. Görög kereskedők a Dunántúlon 1754—1771 között = uo. 1965. 12. k. 106—109.; uő, Hoi Hellènes tés Ungarias. = Makedonika (Thessaloniké), 1965. 38 p. 1 térk.; uő, Epitymbioi epigrafai Hellénón eis tén Oungarian = Hellénika (Thessaloniké), 1966.296—347.; uö, Görögök a Duna-Tisza-közén = A. T. 1966. 13. k. 92—98.; uő, A pesti görögök küzdelme a teljes önállóság kivívásáért = uo. 1968. 15. k. 2. sz. 261—263.; uő, A pesti görögök nevei = Névtudományi előadások. II. Névtudományi Konferencia, Budapest 1969. Szerk.: Kázmér Miklós—Végh József Bp. 1970. 260—265. (Nyelvtudományi Értekezések. 70.); uö, A görög kereskedők megjelenése Pesten = uo. 1972. 19. k. 2. sz. 227—231.; uö. Görögök Zala megyében = A
