Századok – 1986

Történetirodalom - A magyarországi értelmiség a XVII–XVIII. században (Ism.: Bán Judit) 1148/V–VI

1150 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet egyik részletes, összefoglaló tanulmánya R. Várkonyi Ágnes tollából született. Címe: „Értelmiség és államhatalom Magyarországon a 17—18. század fordulóján". A szerző írásának első részében a téma szakirodalmát ismerteti. Megállapítja, hogy a 17—18. század fordulóján alkotó értelmiséggel kapcsolatos részletes kutatások eredményeit mind ez ideig nem rendezték szintézisbe. Munkája második fejezetében példákkal illusztrálva mutatja be a kor különböző értelmiségi tevékenységet üző elemeit, arra keresve a választ, vajon kiket és milyen ismérvek alapján tekinthetünk a 17—18. század fordulóján értelmiséginek. A következő fejezet az értelmiségiek önérték-tudatának alak ulásával és a társadalomból való kiválasztódásukkal foglalkozik. A negyedik fejezetben a szerző bemutatja, milyen tarka kép jellemezte a korabeli értelmiség anyagi viszonyait. A zárófejezet az erdélyi fejedelemség, a Habsburgok és Rákóczi államának művelődéspolitikáját ismerteti, különös tekintettel a köztük mutatkozó különbségekre és azonosságokra. „A felvidéki evangélikus értelmiség" létrejöttét, fejlődését vizsgálja a kötet szerkesztőjének Zombori Istvánnak a tanulmánya. A szerző egyetemi matrikulákat is felhasználva kutatásaihoz megállapítja, hogy a 16—17. században számos evangélikus család több generáción keresztül adott értelmiségieket a társadalomnak. Fenti megállapítását több család történetének vázlatos áttekintésével bizonyítja. Végül az eperjesi főiskola politikai jelentőségéről és a felvidéki értelmiség Habsburg-ellenes magatartásáról ad képet az olvasónak. Nagy József Zsigmond „A nemesi udvarház, mint a nemesi műveltségszerzés színtere" címmel tartotta előadását. Az 1600-as évek utolsó harmadában az ellenreformáció erőteljes fellépése idején reneszánszukat élték az evangélikus nemesek udvarházai. A szerző ezen „értékőrző és továbbadó helyek" gazdasági, politikai, társadalmi-műveltségbeli funkciói közül ez utóbbit teszi vizsgálata tárgyává. Lancsák Gabriella hozzászólása („Adalék a felvidéki evangélikus értelmiség történetéhez") Zombori István és Nagy József Zsigmond előadásához kapcsolódott. Rövid írásában a szerző a dobai Székely család három tagjának — Andrásnak, Jánosnak és Lászlónak — a 17—18. századi kulturális és politikai tevékenységét ismerteti. Tóth István György „Oskolamesterek Vas megyében" című hozzászólásában azt vizsgálja, vajon az ország e nyugati megyéjében a társadalom mely rétegeiből kerültek ki, ill. milyen képzettséggel rendelkeztek a ludirectorok. Kosáry Domokos, a 18. századi magyar művelődéstörténeti monográfia megalkotója „Magyarországi és európai értelmiség a XVIII. század első felében" címmel tartott a konferencián előadást, amelyben néhány, a könyv megírása óta aktuális problémával foglalkozott. Írásában először az európai értelmiségkutatás szakirodalmába ad rövid, értékelő betekintést. A kezdeti szakaszban járó hazai kutatások kapcsán kiemeli az értelmiség meghatározása terén mutatkozó bizonytalanságokat. Kosáry Domokos a fenti problémát vizsgálva megkülönböztet kulturális elitet és értelmiségieket. A következőkben megrajzolja azt a fejlődési folyamatot, amelynek eredményeként megszületett hazánkban az „új típusú értelmiség". E 18. századi magyarországi értelmiség jellemzőit, az európai kulturális és tudományos életben elfoglalt helyét mutatja be az olvasónak. Végezetül megállapítja, hogy a korabeli magyar szellemi élet archaikus volta a „korszerű, színvonalas jelenségek és a túlsúlyban levő, régi, hátrahúzó jelenségek együttes, egyidejű" létéből fakadt. Tarnai Andor „Tudóslevelezések a XVII—XVIII. században" címmel a forráspublikáció problémáiról tartott előadást. Az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke egy most folyó vállalkozás keretében végzi a magyarországi tudósok levelezésének sajtó alá rendezését. Írásában a szerző a kiadással kapcsolatban felmerült néhány kérdést ismertet. Mindenekelőtt fölvázolja az előzményeket, azaz a hasonló jellegű kiadványok történetét, jellemzőit. Ezután rátér a még kiadás előtt álló levelezések ismertetésére. Munkája zárórészében megállapítja, hogy a kiadást hátráltató tényezők közé tartozik a feldolgozandó anyag kéziratos volta és nyelvi sokszínűsége. Wellmann Imre „A magyar nép életének tudományos kutatása a XVIII. század első harmadáig" című tanulmányában azt vizsgálja, kik és milyen müvekben foglalkoztak az egyszerű nép életével Bél Mátyás híres munkájának megszületése előtt. A szerző a humanista országleírásoktól kezdődően kronologikus sorrendben tekinti át az itthon és a külföldön készült müveket. A népről szóló részeket minden munka esetében röviden ismerteti az olvasóval. Kimutatja, hogy a 16. század közepétől a 17. század végéig zömmel