Századok – 1986
Történetirodalom - Goubert Pierre: La vie quotidienne des paysans français au XVIIIe siécle (Ism.: Tóth István György) 1144/V–VI
1144 TÖRTÉNETI IRODALOM Pozsony, Győr, Munkács, Buda, Szatmár, Tokaj, ezek részletes bemutatására a Scheiber által tervezett, a héber forrásokat tárgyaló, kiadásra váró kötetben kerülhet sor. David Gans, a héber krónika szerzője, egyértemüen császárpárti történetet írt, a későbbi elemző munkáknak ezt feltétlenül figyelembe kell venniük. Nemcsak a zsidó történet szempontjából fontos tényező ez, de megvilágítja véleményalkotásának belső indítékait is. A magyar történettel kapcsolatos adatok és kijelentések sem értékelhetők ennek mellőzésével. M. Breuer világosan áttekinthető szövegrendezése és kiegészítő anyagai hasznos segédeszközzé teszik a már-már elfeledett krónikát. Csak néhány esetben hiányosak magyarázatai. Így pl. Bulcsu vezér neve, a Tisza és Maros stb. Ezeket a magyar történetben és földrajzban járatos kutató könnyen azonosíthatja. Végeredményben reméljük, hogy a többi héber nyelvű és Közép-Európát tárgyaló történeti forrásmű is hasonló tudományos értékű feldolgozásban fog kiadásra kerülni. Sokat meríthet belőlük a magyar és középeurópai tudomány. Dán Róbert PIERRE GOUBERT LA VIE QUOTIDIENNE DES PAYSANS FRANÇAIS AU XVIIe SIÈCLE Hachette, P»ris 1982. 319 L A FRANCIA PARASZTOK MINDENNAPI ÉLETE A 17. SZÁZADBAN Pierre Goubert a Sorbonne nemrégen nyugdíjba vonult professzora, a francia társadalomtörténetírás egyik legnagyobb alakja. 1958-ban megvédett államdoktori értekezése Beauvais városának és környékének 1600 és 1730 közötti társadalmáról rajzol mindenre kiterjedő képet, ártörténeti és demográfiai eredményei iskolát teremtettek. Következő munkája, Louis XIV et vingt millions de Francs (XIV. Lajos és húszmillió francia) a kor elismerten legjobb összefoglalása. Kétkötetes egyetemi tankönyvet írt az Ancien Régime-ről, amely 1984-ben bővített, illusztrált kiadásban jelent meg, az új változat művelődéstörténeti részeit Daniel Roche írta. Most ismertetendő müve a méltán sikeres La vie quotidienne... (Mindennapi élet) sorozat egyik legalaposabb, és mégis olvasmányos kötete. Franciaország tájait vizsgálja az első fejezet. Ha a ma embere számára a légifotó, sőt a műholdfelvétel is mindennapos dolog, a 17. században legfeljebb az angyali seregek és néhány boszorkány láthatta ilyen magasból a francia királyságot. Ami a képzeletbeli léghajóból kitekintő magyar utast meglepné, az az, hogy mennyire hasonlít felülről XIV. Lajos Franciaországa a maira. Itt már a középkor utolsó századaiban befejeződött az erdőirtások sora, a városok, ha összehasonlíthatatlanul kisebbek voltak is a maiaknál, ugyanazon a helyen álltak, mint ma, és az utak is, ha nem is mindig a galloromán időkig visszanyúlva, mint korábban hitték, de legalábbis a középkor elejétől kezdve ugyanott futottak. Szembeötlő sajátossága Franciaországnak a nagy változatosság, és ez megnyilvánul a tájak közti különbségekben is. Északon és Keleten a nagy, sík mezők ma a mi Alföldünket sokban idéző búzatengert ringatnak — ebben az időben azonban a rozs és a kétszeres táblái, és persze az ugar tarkították volna a léghajós elé táruló képet. A bocage, a cserjések hazája Normandia és környéke, változó nagyságú és alakú földdarabokkal, amelyeket árkok, fák, sövények kerítenek. Itt nincsenek utcafalvak, mint Észak-Keleten, hanem mezővárosok és szórt tanyák váltakoznak. Egészen más kép fogad a Földközi-tenger partján: kopár hegyek és teraszosan müveit szántóföldek, intenzív kertgazdaság és transzhumáló juhnyájak kontrasztja nyomja rá bélyegét e mediterrán tájra. A sziklák tetején erödszerü falvak — ma megannyi turistalátványosság, de a tenger túlpartjáról jött arab kalózok nemcsak Molière darabjaiban tűntek fel ez idő tájt, hanem a tengertől távolabb eső vidékeket is dúlták rajtaütéseikkel. A sokféle klíma, sokféle talaj az egyik oka a francia parasztság rendkívüli változatosságának. Goubert egyik központi tétele: a francia paraszt nem létezik a 17. században, csak különböző régiók különböző parasztjairól beszélhetünk.
