Századok – 1986

Történetirodalom - A táguló világ magyarországi hírmondói XV–XVII. század (Ism.: Varga Katalin) 1139/V–VI

1140 TÖRTÉNETI IRODALOM Munkásságuk Európa szellemi arculatát gyökeresen átformálta, s a hazai értelmiség számára is megnyitotta a világ tudományos megismerésének lehetőségét. Az ország három részre szakadása, a folytonos háborúk, a politikai-vallási ellentétek miatti üldözés a szellemi életet is megbénította. Nemcsak a földrajzilag táguló világról, egy tágabb látóhatárú világszemléletről is hírt hoztak azok, akik magyar földön elsőkként foglalkoztak az új tudományokkal. Ez a kétszáz év a matematika, a természettudományok és az orvostudomány terén európai színvonalú, a korszerű ismereteket befogadó hazai értelmiséget vallhat magáénak, fgy sommázhatnánk talán ennek a sokszínű, nagy hozzáértéssel válogatott kötetnek legfőbb eredményét, amelynek — számos esetben magyarul először hozzáférhető — szemelvényei kiváló eligazító tanulmányok és jegyzetapparátus kíséretében vállalják a mai olvasó kalauzolását a tudás és értelem korabeli műhelyeiben. A közismertebb reneszánsz egyéniségek, humanisták munkássága, élete már feldolgozott, műveik magyar fordításban olvashatók. De a matematika és a természettudományok ekkor még egyáltalán nem differenciált ágait e korban művelők gondolatairól, felfogásáról ez a gyűjtemény ad legelőször teljes képet. S ebbena megközelítésben legjellemzőbb műveik részleteinek fontos helye van a válogatásban. A „változatos Európa" megismerése, a külföldi egyetemek látogatása, a peregrináció volt az egyetlen lehetőség az új világképet kialakító tudományok elsajátítására. Miközben valamennyiükre jellemzőnek érezzük Szepsi Csombor Márton oly jól ismert sorait: „meg nem tudom mondani, mely nagy gerjedezéssel kívántam én ez világban az Istennek és az embernek csudáit látnom", hazatérésük a peregrináló szenvedélyt a komorabb valósággal szembesíti. A haza és a „szellemi szülőföld" nemcsak földrajzi, de társadalmigazdasági értelemben is megélt kettőssége, különbözősége a hazatérőknek csak nagyon szűk lehetőséget nyújtott tudásuk továbbfejlesztésére. Legtöbbjüknek meg kellett elégedniök a hétköznapi gyakorlati élet alacsonyabb fokú és erősen praktikus kívánalmaihoz való alkalmazkodással. Papi teendők várnak rájuk, tanító és gyógyító feladatokkal foglalkoznak vagy éppen az iparos és kereskedő polgárok ügyleteinek gyors lebonyolításához nyújtanak csak a számolás technikájára vonatkozó ismereteket. De szellemi kalandjaik maradandó értékűek; müveik egy korszak tudományos gondolkodását jellemzik. Az egyetemek hagyományai, az itt működő, az iskola szellemi arculatát meghatározó nagy egyéniségek munkássága rányomta bélyegét az egyetem vonzáskörébe került diákok későbbi munkálkodására, meghatározta látókörüket. Ezért választotta a szerkesztő — joggal — a „szellemi szülőföld", az intézmények szerinti csoportosítást. A szabad gondolat és a szellemi kutatómunka e korhoz legszínvonalasabb központjai, Padova, Wittenberg, Krakkó, Gdansk, az angol intézmények s a Descartes szellemét sugárzó holland egyetemek, a leglátogatottabb helyek „neveltjei" sorakoznak a válogatásban. A könyv három nagyobb részre oszlik. Az első az esztergomi érseki, illetve a királyi udvar kulturális jelentőségével, az itt működő külföldi tudósokkal ismertet meg. Vitéz János és tanítványa, Mátyás király érdeklődését a matematika és a csillagászat iránt Peuerbach és Regiomontanus, koruk legjelentősebb tudósai elégítették ki. Galeotto Marzio neve a könyv lapjairól elsősorban mint az első anatómiai — fiziológiai munka szerzője válik megjegyzésre érdemessé. Ugyanebben az időben magyarországi tudósok foglalkoztak külföldön aritmetikával, földméréssel, geometriai ismeretekkel. A fejezetet egy érdekes földrajzi leírás zárja. Maximiliánus Transylvánus beszámolója a Magellán-expedícióról. Az egyetlen egykorú tudósítás a nagy jelentőségű vállalkozásról. A könyv második része a három részre szakadt ország tudósainak munkásságát mutatja be. Európa és egyben Itália legrégibb egyeteme, a padovai a 15. és 16. században az orvostudomány legjobb iskolája volt. Waczulik Margit bevezetőjében ismerteti a nagy hagyományú egyetem haladó szellemét meghatározó tudósoknak tevékenységét, akiknek környezetében kiváló képzésben részesül egykori hallgatók kis csoportja. Itt tanult Purkircher György orvos-botanikus, a kor legjelentősebb magyar humanistái közül Dudith András, Zsámboki János, s hasolóképpen kiváló orvos volt még JordánTamás és Jeszenszky János. Ez utóbbinak különösen figyelemre méltók nyilvános boncolásai. A vallási és politikai állásfoglalásáért sok szenvedést elviselő lutheránus tudós érdeme, hogy megmutatja: a sebészet tudomány, nem pedig mesterség. A háborúk sebesültjei miatt éppen az egyik, a kort leginkább foglalkoztató orvosi kérdés a sebészet. Hasonlóképpen az érdeklődés középpontjában áll a pestis elleni védekezés. Különösen sokat foglalkozott a témával Purkircher György, aki végül maga is áldozatául esett a kor rettegett betegségének, és orvostársai,