Századok – 1986

Történetirodalom - A táguló világ magyarországi hírmondói XV–XVII. század (Ism.: Varga Katalin) 1139/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1139 magyarországi bányászatban, sajnos nem is emlitve Jozef Vlachovicnak ezt vizsgáló monográfiáját, végül Hans-Joachim Kraschewski a Harz hegység 16. század végi—17. század eleji bányászatáról, Ekkehard Westermann a thüringiai rézbányászatra és rézkereskedelemre vonatkozó legújabb kutatásairól, Rainer Schlundl pedig a 15—16. századi pfalzi higanybányászatról számol be. Az utolsó — tematikailag eléggé szétágazó — tanulmánycsoportban Josef Riederer középkori és kora újkori bronzöntvények metallográfiai analízisével, Joachim Schiittenhelm a 16. század eleji délnémet pénzverdék pénzverésével és ezüstellátásával, lan Blanchard az angliai ezüsttartalmú ólomércek kitermelésével és ennek az iparágnak a kontinentális kapcsolataival, Danuta Molenda a 12—17. századi lengyel ólombányászattal és európai piaci kapcsolataival, Helfried Valentinitsch pedig a középeurópai higanybányászattal, kohósítással és kereskedelemmel foglalkozik a kora újkorban, röviden megemlítve az erdélyi higanybányászatot is. A tanulmányoknak ebben az utolsó csoportjában kiemelkedik Reinhardt Hildebrandt tanulmánya az európai rézpiac 1570—1580 közötti válságáról. Miután megvizsgálta a jelentős európai rézbányavidékek termelésének alakulását — ebből bennünket elsősorban a besztercebányai rézbányászatra vonatkozó bécsi levéltári kutatásai érintenek —, a konjunktúrából tartós depresszióba fordulás végső okát abban találja meg, hogy részben az antwerpeni piacnak a németalföldi szabadságharc következtében történt kiesése, részben pedig a spanyol államkincstár fizetésképtelensége megrendítette az európai pénzügyi és hitelkapcsolatokat: nem volt sem fizetőképes vásárló, sem hitelnyújtásra képes Verleger. A kötetet Ekkehard Westermann Kutatási feladatok c. írása zárja le. Ebben — részben a tanulmányok anyaga, részben a konferencia során lezajlott viták és beszélgetések alapján 30 pontban foglalja össze a bányászattörténeti kutatás feladatait az egykorú szakkifejezések szemantikájától egészen az egyetemes gazdaság- és társadalomtörténeti összefüggésekig. Ennek a kimerítően alapos problémakatalógusnak számomra egyetlen zavaró mozzanata a bányászattörténeti fejlődés sémájának grafikus ábrázolása, ahol a rendszerelméleti probléma abban áll, hogy egy bányavidék fejlődéstörténeti modellje az időtengelyre rajzolt szinuszgörbével vagy valamilyen más függvénnyel ragadható-e meg. Nem tudom, milyen segítséget ad a kutatónak a bányakutatás, a gyors felfutás, az egyenletes termelés, a hanyatlás és a bányászat felhagyásának, majd esetleg újramegindításának grafikus sémája. Azt hiszem, a történész szakemberek itt fölösleges engedményt tettek a rendszerelmélet imperializmusának. A kötet kiadását a bochumi Deutsches Bergbau-Museum vállalta magára. Ennek következtében szerkesztése és nyomdai kiállítása ugyanolyan lett, mint az Anschnitt folyóiraté: szemet gyönyörködtető és szinte hibátlan. Közép-Európa bányászaitörténeti szakirodalma egy rendkívül informatív, az ettlingeni konferencia résztvevőinél sokkal szélesebb szakmai körben ható, további kutatásokra ösztönző kiadvánnyal lett gazdagabb. Heckenast Gusztáv A TÁGULÓ VILÁG MAGYARORSZÁGI HÍRMONDÓI XV—XVII. SZÁZAD VÁLOGATTA, BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTA WACZULIK MARGIT Gondolat, 1984 536 I. Új földrészek felfedezése és a szellemi világ határainak kitágulása nemcsak kételyeket ébresztett a hagyományos világkép iránt, hanem egyszeriben kétségessé tette az eddig örökérvényűnek vélt igazságokat. A tapasztalás, a megfigyelés, a kísérlet, a minél nagyobb pontosságra törekvő számítás lett a próbaköve a korábbi ismereteknek. A kor gondolkodni tudó és merő emberei (Vesalius, Harvey, Kopernikusz. Galilei, Kepler, Newton, Bacon, Descartes) az emberi szervezet, a természet és a világ új képét alakították ki. 16 Századok 1986/5—6