Századok – 1986

Történetirodalom - Montanwirtschaft Mitteleuropas vom 12. bis 17. Jahrhundert. Stand Wege und Aufgaben der Forschung. (Ism.: Heckenast Gusztáv) 1137/V–VI

1137 TÖRTÉNETI IRODALOM magyar kalandozó vezérrel azonosítani, akit Aventinus is említ az augsburgi csata kapcsán (s akinek görög földre való távozását Anonymus beszéli el), mintsem összefüggésbe hozni Attila sohasem létezett fiával. A továbbiakban, ha lehet, Bálás Gábor még inkább elrugaszkodik a valóság talajáról, s a szárnyaló fantázis segítségével próbálja rekonstruálni a korai székely történelmet. így lesz például az Anonymusnál szereplő Ösbőből (Usubuu) — akit egyébként a Névtelen Jegyző világosan az Árpáddal együtt Szkítiából kijött nemzetségek tagjai közé sorol — az Erdélyben tartózkodó székelyek hadnagya és „kend"-je (ez utóbbi a szerző által kreált tisztség), egyúttal a honfoglalók elé járuló követség vezetője. Így válik érthetővé az a meglepő nagyvonalúság, mellyel a különböző állitások nyelvészeti „igazolása" történik : a Marosvásárhely környéki Gordásfalva elnevezése a 6. századi Gordász hun uralkodó nevéből származik, míg Kuber (Balásnál Küver) emléke az 1543-ban előforduló Kövér fiai („.. .filiorum Kewer...") nemzetség nevében őrződött meg. Levedire pedig a „Lebed pataka" helynév utal. Első pillantásra látszik, hogy ezekhez az etimológiákhoz egyedül az erőltetett hangzásbeli hasonlóság adott csak alapot, ami azonban a valódi, genetikus összefüggés bizonyításához nem elegendő. Ennek igazolása viszont megint csak elmarad. A szerző érvrendszerének instabil voltát szemlélteti többek között az a módszer, mellyel a 10. századi székelyek háromhadúságát kívánja bizonyítani. Véleménye szerint ezt támasztja alá az, hogy az onogurok tíz törzsből állottak: ebből hét jutott a magyarokra, három a székelyekre. A teória igazolására szolgál a későbbi oklevelekben szereplő „trium generum Siculi" (a székelyek három neme) kitétel, valamint az is, hogy a tisztségviselési sorrend kialakítása háromféle volt. Mint láttuk, teljesen téves az az elképzelés, amelyik azonosítja az 5—7. századi onogur bolgárokat és a magyarokat, illetve közös birodalom „állampolgárainak" tünteti fel őket, ezért e kérdésben az onogur törzsszövetség semmilyen bizonyító erőt sem képvisel. Ami az említett kitételt és a tisztségviselés sorrendjét illeti, az ezekre vonatkozó adatok csak jóval a 10. század után, késő középkori oklevelekben fordulnak elő. Ekkorra azonban már jelentős változások játszódtak le a székelységen belül mind gazdasági, mind pedig társadalmi vonatkozásban, ennélfogva a forrásaink által tükrözött viszonyok egyes elemeiről csak részletekbe hatoló vizsgálat döntheti el, hogy korábban is ebben a formában léteztek-e. Még folytatni lehetne a különböző ténybeli és módszertani tévedések felsorolását, de talán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy a szerző által a korai székely történelem kérdéseire adott válaszok a kutatást lényegében nem vitték előbbre, az olvasókat pedig meglehetősen egyoldalúan és tévesen tájékoztatták. Tekintve, hogy a későbbi korszakok esetében — kivéve néhány legújabb kori eseményt — a szakirodalom összefoglalását nyújtja a könyv, úgy véljük, hogy egy korszerű székely történetet adó munka megírása még várat magára. Kordé Zoltán MONTANWIRTSCHAFT MITTELEUROPAS VOM 12. BIS 17. JAHRHUNDERT Stand, Wege und Aufgaben der Forschung. Bearbeiter: Werner Kroker, Ekkehard Westermann. Bochum 1984. 223 S. (Der Anschnitt. Zeitschrift für Kunst und Kultur im Bergbau. Beiheft 2.) KÖZÉP-EURÓPA BÁNYAGAZDASÁGA A 12—17. SZÁZADBAN 1983 szeptemberében zajlott le a nyugat-németországi Ettlingenben a neves bányászattörténész, Ekkehard Westermann kezdeményezésere és a Volkswagen-cég pénzén az a konferencia, amelynek előadásait — részben kibővített és átdolgozott szöveggel — ez a kötet közreadja. Nem egyszeri vállalkozásról van szó, hanem egy interdiszciplináris bányászattörténeti konferencia-sorozat megindításáról, azzal a céllal, hogy néhány évenként nemzetközi fórumot biztosítsanak új kutatási eredményekről beszámoló előadásoknak, a legfrissebb szakirodalom áttekintésének, és ráirányítsák a figyelmet elhanyagolt témákra, megoldásra váró kutatási feladatokra. A közép-európai bányászattörténet kutatóinak hatnapos tanácskozása széles tematikájával, gazdaság- és technikatörténeti szempontjaival méltán tarthat igényt az egész történész szakma érdeklődésére; ezért örvendetes és dicséretes, hogy az