Századok – 1986
Beszámoló - „Mogersdorf” Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion; Celje 1896. június 30–július 4. (Stier Miklós) 1129/V–VI
BESZÁMOLÓ 1133 ot (1792), valamint az „Allgemeine Zeitungsblatt für Innerösterreich"-et (1793—1805) Leykam megvásárolta és egyesítette a „Grätzer Zeitung"-gal. Sokkal eredményesebb a Stájerföld művelődéstörténetének a tanulmányozása néhány későbbi újság (folyóirat) alapján, hiszen ezekben rábukkanunk a felvilágosodás eszméinek a nagyon óvatos közvetítésére is. Első kísérlet ezen a téren a „Das Wochenblatt für die Innerösterreichischen Staaten" (1775), amely már túllép a moralizáló hetilapon, amikor megpróbálja összekapcsolni a tanítást a szórakoztatással. Annak ellenére, hogy a lap csak egy évig működött, világos jelzője volt a jövő fejlődésének, amely Stájerföldön a 19. század első felében jutott kifejezésre Johann főherceg fellépésével. A „Grätzer Magazin über verschiedene Gegenstände der Literatur und Oekonomie" ( 1787), a „Der Freund des steyermärkischen Volkes" ( 1787) és a „Zeitung für Damen und andere Frauenzimmer" (1792—1797), amely többször is megváltoztatta a címét, voltak az oktatás és szórakoztatás felvilágosodás-kori hetilapjai. Ezen előzmények után Stájerországban is a 19. században alakult ki a modern sajtó. A záróelőadást Dr Jaro Dolar (Ljubljana) tartotta: A könyv és hatása a szlovén területen címmel. A kolostori könyvkultúra a szlovén területen idegen befolyás alatt alakult ki. Valószínűleg az alkotók is főleg idegenek voltak. A kolostori könyvtári katalógusok e könyvtárak meglehetős gazdagságáról tanúskodnak. A könyvek tartalma a prédikátorok rostáin át szűrődve hatással volt a legegyszerűbb hallgatóra is. A protestantizmus és a könyv szorosan összefonódott két kultúrtörténeti jelensége a kornak. Trubar nyomdakeresése katekizmusának kiadása céljából nemcsak vallásos buzgalmáról tanúskodik, hanem érzelmeiről és hazájához való kapcsolatáról is. Elbeszélései a parasztokról, akik könyveit olvassák, dicsérete az idegen származású várúrnőkről, akik családjukkal szlovénül olvastak és énekeltek, a szlovén protestáns könyv sokrétű hatását tükrözik. Az ellenreformációnak a protestantizmus elleni harcában ugyanazt a fegyvert kellett használnia, mint ellenfelének. Amikor pedig a veszély elmúlt, a könyv iránti buzgalma is jelentősen csökkent. A könyvet helyettesítenie kellett volna a katolikus ideológia szerint az élő beszédnek és a művészet pompájának. Egyházi körökben megerősödött az írott beszéd elleni kétely. Mindez odáig vezetett, hogy csak egyeseknek engedélyezték az iskoláztatást. Finian püspök dicséri az írástudatlan szlovéneket, mert így védettek voltak az eretnekséggel szemben. Az előadás a továbbiakban rendkívül nagy ívben vázolta a könyv (és irodalom) szerepét hatását a szlovén társadalom fejlődésének 18—20. századi folyamataiban. Kitért az uralkodó osztályok kultúrájának kérdéseire, majd jelezte az éppen mindig feltörekvő új osztály irodalom-ízlését, könyv iránti érdeklődését. Előadását, idézve az ismert jelszót: „A tudás hatalom" a szocialista munkásmozgalom könyv- és kultúraéhségének felvillantásával fejezte be, utalván a szocialista Jugoszlávia új alapokra helyezett kultúr- és tudománypolitikájára. A szimpozionon elhangzott előadásokat, esetenként bizonyos témaköröket vita követte. Részletkérdésektől koncepcionális jellegű észrevételekig, módszertani és metodológiai kritikáig sok minden felmerült. Tarka volt a vita, mert az előadások logikája sem orientált kellőképpen. Magyar részről több felszólalás is elhangzott. Somkuli Éva (Fejér megyei Levéltár) korreferátum-szerűen ismertette a könyvnyomtatás kezdeteit Fejér megyében. Feiszt György (Vas megyei Levéltár) vitatta Vesna Burié azon tézisét, mely szerint az eszéki könyvnyomtatás fejlődésében magyarországi hatások nem mutathatók ki. Bariska István (Kőszeg városi Levéltár) kifogásolta a Burgenland tartomány-elnevezés visszavetítést a 16—18. századi Nyugat-Magyarország területére, majd felvetette a reformátor vándornyomdász szimpozionon történt jellemzésének néhány alapkérdését. Megítélése szerint a reformátor vándornyomdász is megrendelésre dolgozott, s ennek az alapmotivációnak a szerepét boncolgatta a korszak jelenségeinek jobb megértése céljából. Stier Miklós metodikai és metodológiai kérdéseket exponálva megkérdőjelezte a szimpozion előadásaiból kibontakozó, a 16. századi reformáció eszméit hordozó nyomdászvállalkozó idealizált alakjának valószerűségét. Úgy tűnik, hangsúlyozta, hogy a történész a kinyomtatott müvek tartalmából-jellegéből » logikai úton következtet vissza, s a megrendelést szolgáló vándor-vállalkozót túlságosan is az ideológiai szféra tudatos vállalásával „vértezi fel". Nem reális szemlélet eredménye ez, ráadásul módszertani „tisztátlan" eljárás következménye is. Magyarországon, és Közép-Kelet-Európa jelentős részében, mint az elhangzott előadásokból láthattuk,
