Századok – 1986

Beszámoló - „Mogersdorf” Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion; Celje 1896. június 30–július 4. (Stier Miklós) 1129/V–VI

1132 BESZÁMOLÓ támogatásának köszönhette létét, fokozatosan elsorvadt. A Manlius nyomdakészletét öröklő Farkas Imre működött csak viszonylag folyamatosan Sopronkeresztûron (1608—1618), majd Sárvárott (1620—1643); Németújvárott, Pápán, Tejfalun, Somorán, Kőszegen azonban csak rövidebb ideig tevékenykedett nyomdász, közülük egy sem tudott meggyökerezni e városokban. 1670-ben Loretoban már katolikus nyomdász jelentet meg egy művet. A dunántúli terület (most már a török uralom alól felszabadult részeket is ide értve) 17. és 18. századi könyvnyomtatása között mintegy négy évtizednyi a választóvonal : 1670 után először 1712-ben nyomtatnak újra ezen a területen, mégpedig Kismartonban. Folyamatosan működő tipográfia azonban csak Sopronban (1721-től Streibig, majd Schmidt, Rennauer, ill. Siess nyomdája), Győrött (1727-től a Streibig-nyomda), majd az időszak vége felé Pécsett (1773-tól az Engel-nyomda) jött létre. A katolikus szellemű könyvnyomtatás-könyvkiadás, mint az ország más részein is, elsősorban püspöki székhelyeken bontakozott ki. Jelentős szerepe volt a győri könyvnyomtatásban a jezsuiták által alapított győri akadémiának. A katolikus egyházi központokban, ill. ettől független szabad királyi városokban, így pl. Sopronban dolgozó nyomdászok tevékenysége között alig volt különbség. A 18. században már nyomdától független könyvkiadók is működtek, többek között ők vállalkoztak protestáns müvek külföldi megjelentetésére is. Az előadás közel két évszázad dunántúli nyomdászatának rövid bemutatása után megkísérelte a könyvkiadás értékelését bizonyos mennyiségi szempontok, a kiadott könyvek műfaja, nyelve szerint, és utalt azokra a tényezőkre, amelyek a pannon térség különböző népeinek nyomdászatát-könyvkiadását egymáshoz közelítették, hasonlóvá tették. Theodor Graff (Graz): A stájer könyvnyomtatás fejlődése a 18. sz. végéig és hatása Közép-Ausztriában c. előadásában először a 16. sz. második felének nyomdászatát mutatta be. Négy grazi nyomdász : Alexander Leopold, Andreas Franck, Zacharias Bartsch és Hans Schmidt négy évtizeden át — 1559-től 1599-ig — fizetség ellenében nyomtatott a stájerországi tartományi rendek, a katolikus tartományi fejedelem kormányzati hivatalai, valamint az evangélikus tartományi egyház és annak gimnáziuma számára. Ők gondoskodtak a helyi latin és német nyelvű irodalmi életről is. Az ellenreformáció előkészületekor a tartományi fejedelem magához hívatta a müncheni Georg Widmanstetter nyomdászt, akinek a nyomdája monopol helyzetet élvezett az egész tartományban 1599-töl 1781-ig. Fő megrendelőjévé az 1585-ben megalapított grazi egyetem vált. A Societas Jesu feloszlatásával 1773-ban és az egyetem líceummá való degradálásával a könyvnyomtató műhely jelentősen veszített a fennállásához szükséges alapfeltételekből. Emellett II. József liberálisabb iparpolitikája jegyében nem újították fel privilégiumait sem. Grazban ennek következtében több nyomdász is működött. Közülük a legalkalmasabbnak, Andreas Leykamnak sikerült 1806-ban megszereznie Widmanstetter könyvkiadó műhelyét. A két műhelyt egyesítve olyan vállalatot alapított, amely még ma is az ő neve alatt működik. Dr. Christoph Heinrich Binder (Graz): Stájer újságok és folyóiratok a kezdetektől a 18. század végéig c. előadásában mindenekelőtt leszögezte, hogy Stájerországban a sajtó fejlődése provinciálisán nem maradt le, de kirívóan sem előzte meg a német nyelvterületek egyikét sem. Kiindulásként a 16. századból megőrzött néhány ún. török újságot említett, amelyek különleges eseményekről írnak a törökkel való összecsapások történetéből. Ezek ugyan a mai értelemben vett újságnak nem felelnek meg, mert hiányzik a periodicitás és tartalmuk egyetemessége, de mint kezdemények figyelmet érdemelnek. Míg a 16. század két utolsó évtizedéből maradtak fenn példányok, addig a 17. század ebből a szempontból tökéletes fehér folt. Ennek ellenére a levéltári anyagokból vázolható a körülbelüli fejlődés; a grazi Widmanstetter nyomdájában az évszázad közepétől folyik a bécsi újságok utánnyomása. Csak a 17. század végétől fejlődik az önálló újságírói tevékenység, amikor is a bécsi hírek közvetlen utánnyomása mellett megjelennek alkalmi helyi hírek is. A legrégibb megőrzött első stájer újság 1711-ből a „Gratzerisch Europäische Zeitung" (a későbbi Grätzer Merkur). A „Grätzer Merkur" beszüntetéséig monopol-helyzetet élvezett II. József alatt. A Widmanstetter-féle kiadó- és nyomdavállalat lapja az egyedüli újság, amely 1792-ben szűnt meg. A „Grätzer Zeitung" lett a „Merkur" utóda, amelyet 1785-ben alapított a könyvkiadó Leykam, és mint hivatalos újság megmaradt a mai napig. Más újságokat: a „Grätzer Bauernzeitung"-ot (1786), a „Grätzer Bürgerzeitung"-