Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
1090 H ECKEN AST GUSZTÁV gi vaskohászat, ha nem is mondható — az angliai ipari forradalom évtizedeiben — korszerűnek, kezdte levetkőzni középkorias jellegét. A nagyolvasztók elterjedése szakaszosan, szinte lökésszerűen ment végbe. Míg az 1740-es évek derekától 1760-ig egyetlen nagyolvasztó sem épült, 1760-ban kettő (Bogsán, Dobsina), a 60-as évek elején pedig még kettő (Kislőd, Jakubján) kezdte meg működését, majd közel évtizedes szünet következett. 1771-ben indult meg a két resicai és a munkácsi, 1772-ben a diósgyőri nagyolvasztó, valamikor a 70-es években az iglói és a rövid életű ploszkói. 1777 és 1783 között kilenc üj nagyolvasztó épült: 1777-ben a kabolapolyánai, 1778-ban az oláhláposi és a szokolyahutai, valamikor a 70-es évek végén a felsőremetei, őket követte 1780-ban Rimabrézó, 1781-ben Toplica és a rhónici Floßofen, 1783-ban Pohorella és Tiszolc. Ezután öt év szünet következett, majd a 80-as évek végén felépült a második rhónici és a nagyrőcei nagyolvasztó, 1792-ben pedig a sumjáci acélolvasztónak szánt massa. Ezzel lezárult a napóleoni háborúk előtt épült nagyolvasztók sora. A következő hullám a századfordulón indul majd meg. A magyarországi ipartörténet 18. századi konjunkturális, stagnáló és depressziós szakaszainak megállapítása terén eddig még nagyon kevés történt. Csak Endrei Walter teljességre törekvő adatsora áll rendelkezésünkre a textilmanufaktúraalapításokról.281 Eszerint az 1760-as és különösen az 1780-as évek voltak a konjunkturális időszakok, a 70-es évekre inkább a stagnálás, a 90-es évekre pedig a depresszió jellemző. A vaskohászat fejlődésének ritmusa ettől némileg eltér. Kifejezetten konjunkturális időszaknak az 1760 körüli néhány év és különösen a 70-es évek vége—80-as évek eleje látszik; mintha a vaskohászatban minden valamivel korábban kezdődött volna. Ennél többet azonban üzemtörténeti monográfiák nem létében nem merek mondani. Ami a nagyolvasztók területi eloszlását illeti, Alsó-Magyarország 18. századi nagyolvasztóinak többsége az 1726 és 1743 közti szűk két évtizedben keletkezett, s ezen a területen a következő hullám majd csak 1780 táján jelentkezik. Felső-Magyarországon az 1722-i Lányi massât közel 40 év múlva követi a dobsinai városi massa, s a nagyolvasztók elszaporodása csak 1772-től kezdve indul meg. Északkelet-Magyarországon a 70-es években három nagyolvasztó is épül, Kelet-Magyarország viszont nem jut túl sem most, sem a 19. században a bucakemencéken. A Bánát kezdettől fogva kiemelkedő helyet foglal el a nagyolvasztók telephelyei között; Erdélyben a nagyon korai sebeshelyi nagyolvasztó (1716) néhány évtized alatt bucakemencévé hanyatlik, Vajdahunyad 1781-ben megkezdett modernizálása pedig majd csak a 19. században folytatódik. Az indirekt eljárás — bármilyen nehézségekkel, minőségi fogyatékosságokkal küzdöttek is az egyes üzemek — a 18. század utolsó negyedére elterjedt Magyarországon. További technikai újításokra tett próbálkozások viszont már nem jártak eredménnyel. Nem sikerült bevezetni sem az acélgyártást, sem a kőszéntüzelést. Acélt különböző vasműveink már a középkor végétől elő tudtak állítani, de úgy látszik, hogy 281 Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században. Budapest 1969. 235—239.
