Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
1054 H ECKEN AST GUSZTÁV A rendelkezésünkre álló számadatokról eleve elmondhatjuk, hogy csak az 1782. éviek használhatók fel összehasonlításokra. Ami a vasmüvek számát illeti, 1776-ban az üzemek felsorolása a megyei jelentés mellékletében meglehetősen zavaros, az 1779-i jelentés pedig nagyon hiányos. Az 1776. évi termelési adatok nyilvánvalóan becslések, az 1779. éviek lehetnek kerekített valóságos termelési adatok is, de az üzemek felérőlharmadáról nincsenek meg, ezért össze sem adtam őket. Amit mindezek alapján állítani merek, egyrészt annyi, hogy Gömör vármegyének erre a járására is a feltételezhetően egyenletes és határozott fejlődés jellemző, másrészt, hogy a rozsnyói járás vastermelése az 1782. évi közel 16 000 mázsával szinte elérte a csetneki járás termelését. Ami a vasmütulajdonosok szociális képletét illeti, a legfeltűnőbb az Andrássyak aktivizálódása. Míg a Koháryak Murányban egy 1770 előtti rövid közjátéktól eltekintve egészen az 1800-as századfordulóig távol tartották magukat a vastermeléstől, Andrássy István 1758-ban magához váltotta és fölfejlesztette Dernőt, Andrássy Antal 1776-ban erővel is megszerezte Gócsot, Andrássy Károly pedig a 70-es évek második felében saját kezelésbe vette Betlért és Alsósajó egyik hámorát. A család következő generációjának köszönheti majd Betlér, s később Dernő is első nagyolvasztóját. Az Andrássyak vasmüveiből került ki 1782-ben a járás vastermelésének 36%-a, s ennek valamivel több mint a felét, 18,5%-ot Dernő produkálta. Világosan megmutatkoznak itt az Andrássyak 19. századi kapitalista vasipari érdekeltségének a csírái. A rozsnyói járás kistőkés hámorosai között is akad néhány érdekes személyiség. Közülük Schnobel András vonja leginkább magára figyelmünket. Az övé az egyik alsósajói és a gócsi hámor; amikor Gócsról 1776-ban kiszorul, előbb a csetneki uradalomban próbálkozik, majd 1781—1783-ban massât épít a Garam völgyében, Pohorellán, miközben minden fórumot megmozgatva küzd a gócsi hámor visszaszerzéséért; persze II. József támogatásával is csak részleges kártalanítását tudja kiharcolni a püspökkel szemben.81 Ideje most már összefoglalóan szólnunk Gömör vaskohászatáról, mindenekelőtt összesítve és kiegészítve a járási adatokat. Az első teljességre törekvő jelentést Gömör vaskohászatáról a vármegye 1776. szeptember 19-én küldte fel a helytartótanácsnak, s vagy 180 évvel később Stefan Kazimír mintaszerű feldolgozásban tette hozzáférhetővé.82 Eszerint 81 Schnobel Gócsról való elűzetésére Id. a 71. jz-t, próbálkozására a csetneki uradalomban StA Banská Bystrica, Gömör vm. It., A. 43. Protocollum 1780—1783. Pag. 346, pohorellai massájára Id. a 37.jzt, küzdelme a rozsnyói püspökkel Gócsért OL, С. 43. Acta secundum referentes. 1783. Apponyi No. 23. Pos. 1—6; С. 63. Dep. oecon. publ. 1783/84. No. 11. Pos. 1—15. 82 OL, С. 35. Acta oeconomica. Lad. A. Fasc. 29. No. 2. sub signo Ç. Gömör vm. 1776. szeptember 19-i jelentésének I—III. melléklete. Az ezekben használt technikai kifejezések: a bucakemencére „ferri fusoriae fornaces minores vulgo Plaufaer dictae" vagy „minores fornaces fern liquefactoreae", a nagyolvasztóra „liquefactoreae fornaces majores vulgo massae ferrariae". Stefan Kazimír: Stav a rozmiestnenie zeleziarskeho priemyslu na Slovensku na druhej polovici 18. storocia. Historické Studie 4 (1958) 117—136, különösen 131.
