Századok – 1986

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI

MAGYARORSZÁG VASTERMELÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 1055 a murányi és a ratkói járásban volt 31 bucakemence a csetneki járásban 2 massa és 25 bucakemence a rozsnyói járásban 24 bucakemence Gömör vármegyében összesen 2 massa és 80 bucakemence Ezek termelése a csetneki és a murányi járási jelentés szerint bucakemencénként évi 800, massánként évi 4000 mázsa volt. Kazimír összesítése szerint a megye teljes vastermelése 75 048 mázsát tett ki. Ha ezt összevetjük az 1779. és 1782. évi adatokkal, amelyek legalábbis részben nem becsült, hanem valóságos termelési adatoknak látszanak, akkor az 1776. évi becslést nagyon optimistának kell mondanunk: Évi termelés bécsi mázsában 1776 1779 1782 Murány és Ratkó 24800 20985 17400 Csetnek 28000 17433 16989 Rozsnyó (Dernö nélkül) 22248 15811 Összesen 75048 50200 Ha reálisnak fogadnók el az 1776. évi becslést, a rá következő hat év alatt a vastermelés 33%-os csökkenéséről kellene beszélnünk. Ez nyilvánvaló képtelenség. Elég ránézni az üzemenként közölt 1779., 1781. és 1782. évi termelési adatokra, hogy belássuk, korántsem minden bucakemence volt képes évi 800 mázsát produkálni, bár voltak szép számmal ilyenek is. A két dobsinai massa sem állított elő rendszeresen évi 8000 mázsát. Az 1776. évi jelentésre is érvényes a feudális kori becsléseknek az a jól ismert vonása, hogy hajlamosak a maximális kapacitással számolni. A magam részéről a szomolnoki főbányafelügyelőség 1782. évi összesítését tartom reálisnak, feltételezem, hogy az adóztató hatóság agresszivitása és az adózók önvédelmi reflexei nagyjából kiegyenlíthették egymást, és Gömör vármegye vastermelését az 1780-as évek elején kb. évi 50 000, Dernővel együtt legfeljebb 55 000 bécsi mázsára teszem. Gömör megye vaskohászata tehát megőrizte az országon belüli vezető szerepét, ami a termelés mennyiségét illeti, a 18. század második felében is, technikai vezető szerepét azonban alighanem ekkor veszítette el. A Lányi-massa felépítése 1722-ben és folyamatos üzemeltetése nyitotta meg annak idején a szorosan vett Magyarországon a nagyolvasztók korát. De közel negyven esztendőnek kellett eltelnie a második gömöri nagyolvasztó üzembe helyezéséig 1760-ban. A massák száma a megyében a 19. század elejére hatra emelkedett, de az utolsó jelentős technikai újítás Gömörben az indirekt vasgyártás meghonosítása volt Lányi Pál nagyolvasztójában 1722-ben. A következő újítási kísérletek, a széntüzelés bevezetése Csetneken 1789-ben és az acélgyártásé 1792-ben Sumjácon, kudarccal végződtek. A 19. század első felében egész Gömörben végbement a kapitalista fordulat, de a technikai vezetőszerepet addigra Alsó-Magyarország kamarai vasművei vették át.