Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
96 KISS Z. GÉZA nyos törvények mellett, bírói ítéletek igazgatták a jobbágyvilág múltból ittmaradt kérdéseit, miközben a süllyedő kérdések mellé egyre növekvő feszültséggel nyomult fel a magyar parasztságnak a jobbágyfelszabadítás mellett másik sorskérdése, a föld egészségtelen megoszlása.'43 2 A császári parancsok közül az 1853. évi úrbéri pátens volt témánk szempontjából a legfontosabb, amelynek az volt a rendeltetése, hogy végérvényesen felszámoljon egy sokévszázados rendszert. A fájdalmas folyamat a megyei úrbéri bíróságok felállításával kezdődik. Ezt követően falvainkban évtizedekre is elnyúló perek során pontosan meghatározzák a néhai úrbéres állomány terjedelmét és helyét a rektifikációk során, majd elkülönítik, vagyis szegregálják az eddig közösen használt legelőket, erdőket, nádas-vizes részeket. A peres eljárás befejezéseként azután egy tagban mérik ki a már meghatározott, de még szétszórtan lévő földet a birtokos és volt jobbágyai számára.13 3 Az úrbérrendezés bemutatását ezúttal a káptalani uradalom példáján végezzük, mert ott csak a forradalom szakította félbe a birtokrendezési és elkülönözési eljárást, és így közvetlenül érzékelhetjük a folyamat kontinuus voltát. Ez az uradalom az Ormánságban elsőként látott hozzá az úrbérrendezés előkészítéséhez. Már 1852 augusztusában elkészítette Gyenes János uradalmi mérnök a drávai kerületben lévő legelők és erdők felmérését, majd egy év múlva az úrbéres népesség telkiállományát tartalmazó Bemondási Táblát, de a hivatalos pert csak az úrbéri bíróság felállítása után, 1856-ban tudta megindítani az uradalom. A drávai kerület központja Bogdása volt. Az ellene indított perben világosan megmutatkozik, hogy az uradalmak célja az úrbéri perek indításával a törvényes lehetőségek maximális kihasználása, és az ezzel kapcsolatos gazdasági előnyszerzés volt. Érvrendszerük kitűnően tanulmányozható Kelemen József nagyprépostnak az úrbérrendezéssel kapcsolatos elképzeléseiből. Bogdása esetén például az erdőnek csak mintegy harmadát tekinti közösnek, mert a legeltetés — véleménye szerint — csak a nyári négy hónapra terjedt ki, és ezt követően a többet ígérők makkoltattak szerződés szerint az erdőben. Az erdei legelő így csak 388 7/8 hold lenne, az összes közös legelő pedig 762 7/8 holdat tenne ki. A faizásról szólva abból a hivatalos gyakorlatból indult ki a nagyprépost, hogy a változott világban már nem a jobbágyháztartás faigénye szabja meg az erdőhasználat mértékét, hanem a felszabadulás előtti telekhányad. Ezért javasolta a törvényes lehetőség minimumát jelentő 2 holdat „. . .a faizás törvényes élvezetének fejében". Ebben az esetben az erdő minőségével érvelt, amelynek holdja, az uradalmi mérnök szerint 100 öl hasáb, és 25 öl ágfát is megad, amely megfelel az eddigi 111 öl faizási haszonvételnek.13 4 Úgy tűnik, a mérnök adatai egy kiirtott erdő 132 Szabó 1948. 396. 133 Simonffy Emil: Úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. In: Agrártörténeti tanulmányok. (Szerk.: Szabó István) Bp. I960. 339—400. 134 Bm. L. Úrbéri iratok. Bogdása 1857. III. 26.
