Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 97 famennyiségére vonatkoznak, mert az uradalom egy hivatalos kimutatásában13 5 azt olvashatjuk, hogy az átlagos ormánsági erdő minden 1200 négyszögöle 1 kocsi faizásra való ágat, bütyköt, dűlt fát ad ki, és a jobbágyok által megvágott minden öl fa után az uradalom 6 kocsi ágfát számolt. Legelőből a nagyprépost kegyesen 5 holdat ajánl fel a falvak népének, de szerinte elég lenne a minimális négy hold is „... hiszen ingyen jutnak hozzá". 43 2/8 telek után ezek szerint csak 220 hold legelő jutna a jobbágyoknak. A káptalannak ugyan Bogdása határában nem volt saját kezelésű birtoka, s nem élt legeltetési jogával sem, de a prépost mégis úgy véli, hogy jelentős területre tarthat igényt, mert az uradalmat a közteherviselés bevezetésével jelentős érvágás érte, míg a felszabadulással a jobbágyok terhe csökkent.136 Kelemen József egy pillanatig sem gondolt az 1832/1836. évi törvénynek azzal a megállapításával, hogy az elkülönözés által a jobbágy sorsa az eddiginél rosszabbra nem változhat, és a legnagyobb természetességgel javasolt a néhai 1536 holdas legelő helyett 763 holdat, de azt is úgy, hogy a lakosság a maga részét legfeljebb 10 öl széles és több száz öl hosszú, az uradalmi területek között található sávokban kapja, amelyek egyébként berkesek, nedvesek, vizesek. A bíróság ugyan részben nagylelkűbb volt, mint az uradalom, mert az első fordulóban 5 hold helyett nyolcat ítélt meg a volt jobbágyoknak telkenként, de a 247 hold közös legelőt 18 darabban adta volna. A továbbhullámzó per során végül hat hold legelőt kaptak a volt jobbágyok telkenként, 8 darabban; az eddig élvezett faizás fejében pedig egy egész telek után 3 hold erdőt ítélt meg a törvény.13 7 így igazolja a káptalani, de a többi ormánsági uradalom is Für Lajosnak azt a megállapítását, amely szerint „.. . a bíróság az esetek túlnyomó többségében vagy a földesurak megajánlását tette magáévá, vagy 1—2 holddal megemelte a földesúri ajánlatot...; a jobbágyok a legelőmaximumot követelve, általában a felét kapták annak, amit kívántak, s másfélszeresét annak, amit a földesúr megajánlott".138 Tovább árnyalva az ormánsági birtokosoknak az úrbéri perekkel kapcsolatos magatartását, vessünk még egy pillantást a siklósi uradalomban lévő Drávaszabolcsra. Az elkülönözés és tagosítás fő területein itt nem kínálkozott különleges vitatéma, sőt a jobbágyok a nyilvánvaló erdőhiány miatt 16 hold legelőt kaptak néhai telkeik után. Problémát okozott azonban az úrbéri perek idején már nem létező erdő, amely központi szerepet játszott az uradalom által 1857. február 22-én kezdett perben, mert a jobbágyok azt hangoztatták, hogy ők még 1848-ban a faizásnak és az ezzel járó viszontszolgáltatásnak gyakorlatában voltak, s ezért az uradalom ellen benyújtott külön keresettel fogják érvényesíteni az erdő kihasítására vonatkozó igényeiket. 135 Bm. L. Úrbéri iratok. Lúzsok. Erdőrészek kimutatása. 136 Bm. L. Úrbéri iratok. Bogdása. 1856. III. 26. 137 Bm. L. Úrbéri iratok. Bogdása. 1859. máj. 19. 411. 138 Für Lajos: Jobbágyföld-parasztföld. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848—1914. I—II. (szerk.: Szabó István) Bp. 1956. 1. 113—114. 7 Századok 1986/1
