Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 993 vezetőket, Johann Friedrich Seilern grófot, Bucellini gróf utódát az ausztriai kancellári székben, valamint Gundaker Stahrenberg grófot, az osztrák udvari kamara elnökét.144 Természetesen újból jelentkezett episztoláival a magyar és horvát főuraknál és főpapoknál is, azoknál, akiknek szava súlyosan eshetett latba. Ilyen volt mindenekelőtt gróf Pálfify János bán, továbbá Christian August Fürst von Sachsen-Zeitz esztergomi érsek,145 herceg Eszterházy Pál nádor, gróf Illésházy Miklós magyar kancellár és báró Kornis Zsigmond erdélyi kancellár. De nem hagyott figyelmen kívül más egyházi és világi notabilitásokat sem, senkit, akitől támogatást remélhetett, így gróf Csáky Imre kalocsai érseket, Festetich Pált, az alsó-magyarországi részek vicekapitányát, grófHunyady Lászlót, grófNádasdy László csanádi püspököt, barun Balatazar Patachich kancelláriai tanácsost, Adam Rattkay zenggi püspököt, Tahi Ferenc leleszi prépostot és másokat. Végül levelekkel fordult olyan köznemes tisztségviselőkhöz is, akikhez baráti kapcsolat fűzte, s akik közvetitő szerepet játszhattak nagyúri gazdáik és ő közötte, igy: Újvári Imre magyar kancelláriai regisztrátorhoz, Bezerédy Ádám fraknói várkapitányhoz és Jeszenszky Istvánhoz, a nádor secretariusához.146 S Ritternek e nagy költői buzgalma most sem maradt teljesen eredménytelen. Igaz, a remélt pozíciókat nem tudta elnyerni — ehelyett azokért a szolgálatokért, amelyeket mint szláv történeti szakértő két évtizeden át, s különösen 1700/170l-ben a dinasztiának tett, I. József király állítólag bárói címmel tüntette ki.147 2. Ha csakugyan így történt, elégtételnek lehetett ezt tekinteni azokkal a hazai horvát urakkal szemben, akik miatt emigrációba kényszerült. Ámde létfenntartásának problémája — további tudományos munkálkodásának feltétele — megoldatlan maradt. Szorult helyzetében azokhoz az eszközökhöz folyamodott, amelyekhez korát megelőzően, de még az ő korában is, számos szegény sorsú tudós is folyamodni kényszerült: az asztrológiához. A magánkönyvtárában előfordult ilyen nemű „szakkönyvek" arra vallanak, hogy előkelőségek számára horoszkópokat készített, s az ezekért kapott jutalmakból tartotta fenn magát.148 a) Pedig tudományos tevékenységének támogatására igencsak nagy szükség lett volna, hiszen több munkája várt befejezésre, s nem egy kész műve kinyomtatásra. Ő a maga részéről nem is szűnt meg mecénásokat keresni. Különösen három archontológiai írása kiadásában bizakodott, ezek közül egy, a nagyobb terjedelmű, 10 fejezetből álló Banologia sive de banatu Croatiae a horvát bánok névsorát, jogkörét és viselt dolgait tárta fel az éppen hivatalban levő bánig, gróf Pálffy Jánosig. Leveleivel különböző ügyekben több ízben felkereste Pálffyt, ám ebben az ügyben nyilván 144 Uo. 252—253. str. 145 Uo. 250—251., 254. str. 146 SK. R. 3460., 3953., AJA IV. C./85. 147 Klaic, Ritter 224—225. str. Ugyanitt közölve a bárói címer is. 148 Uo. 269., 291. str.
