Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
994 BERLÁSZ JENŐ hiába.14 9 Más két egyháztörténeti opusculumának (De Zagrabiensi episcopatu, illetve De Bosnensi episcopatu) kiadása érdekében az illetékes személyhez, Eszterházy Imre zágrábi püspökhöz fordult a kiadás finanszírozásáért. Ez a főpap azonban, aki — mint szó volt róla — nem éppen volt jóindulattal iránta, ugyanúgy elzárkózott előle, mint a bán. így ez a két hasznosnak látszó munkája is kéziratban maradt.15 0 b) Az elkészült munkák között volt még egy negyedik, az említetteknél súlyosabb, kimondottan történetpolitikai jellegű mű is, amely Tractatus qualiter Croatia ad ius Ungaricum devenerit cím alatt a magyar—horvát unió létrejöttének kérdésével foglalkozott. Csakhogy ezzel a munkával (amely különben kéziratban sem maradt fenn) aligha próbált a szerző előállni, benne ugyanis nyilván Thomas hajdan, a 13. században spalatói archidiaconusnak História Salonitana című (Lucius ismert munkájában közölt) információjára támaszkodva, a magyar közjogi felfogással ellentétes véleményt nyilvánított. Ez pedig sem a teljes szimbiózisban élő magyar és horvát katolikus egyház, sem a családi kötelékekkel összefonódott magyar—horvát arisztokrácia számára nem volt kívánatos.151 c) 171 l-ben váratlanul mégis alkalma nyílt Ritternek két írása megjelentetésére. Mindkettő I. József császár-királynak ez év tavaszán történt elhunyta alkalmából készült verses búcsúztató volt, az egyik Magyarország, a másik Ausztria nevében e címek alatt: Ungaria pullata ad manes Josephi I. regis sui occinens, illetőleg Austria pullata Josepho I. imperátori archiduci parentans. E gyásziratok kinyomtatására az országvezető nagyurak minden bizonnyal rendelkezésére bocsáthatták a szükséges pénzösszegeket. Magyar részről — miként a dedikáció igazolja — Eszterházy Pál nádor volt a mecénás.152 Nem sokkal ezután, még ugyanebben az évben VI. Károlynak Frankfurtban történt császárrá koronázása alkalmával az aranygyapjas renddel kitüntetett német, olasz és spanyol előkelőségek együttes megünneplésére Virtutes coronatae címen két magasztaló költeményt írt. S ugyanezen főméltóságokat (szám szerint 22-t) különkülön is megtisztelte egy-egy anagrammával. E dicsversekért az illető uraktól bizonyára több-kevesebb jutalmat kapott, amiből a könyvnyomtatási költségek levonása után, talán valami haszna is maradt.153 d) A következő 1712. év májusában sor került Károly császárnak magyar királlyá koronázására is. Ezen a koronázó országgyűlésen, mint szülővárosának, 145 Uo. 262—263. str. A Banologiának két autográf és két másolati példányát ismerjük: SK R. 3455. és 3457., AJA II. b./l 36 és II. c./36. Ezeken kívül még három hasonló tárgyú kézirat található Zágrábban: Brevissima notitia. . .bonorum (AJA II. c./4), De banatu Croatiae (AJA III. d/20, végül Chronologie bonorum (AJA III.d./I25.) 150 Klaic, Ritter 261—262. str. 151 Uo. 264. str. 152 Uo. 268—269. str. — Az Ungaria pullata kiadását 1. RMK II. k. 2435. és 2438. sz. 153 Klaic, Ritter 277—278. str. — A kitüntettek között csak egy magyar volt, gr. Pálffy Miklós tábornagy, a későbbi nádor.
