Századok – 1986

Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI

992 BERLÁSZ JENŐ Ritter régi pártfogóit maga mellé állítani, ez nem sikerült neki. Zágrábban jóformán mindenki összefogott ellene: az Ivanovich örökösökkel rokonszenvező nemesség csakúgy, mint a káptalan, sőt az új püspök és báni helytartó, gróf Eszterházy Imre is. Ritter helyzete kilátástalanná vált. Az 1710. év végén tartott sabor minden igényével elutasította őt.139 Emellett még egyéb kellemetlenségek is érték. Bizonyos tartozásai miatt pört indított ellene a zágrábi Szent Klára kolostor is. Egyidejűleg Eszterházy püspök is visszavehette tőle azt a házat, amelyet 1690-ben Mikulich püspök engedett át neki használatra. Az 1709 végén tartott sabor pedig — állítólagos gondatlanságai miatt — elmozdította öt az országos nyomda vezetői állásából, elmaradt tiszteletdíjának kifizetését megtagadta, sőt még kártérítésre is kötelezte. Ritter a bánhoz fordult jogorvoslatért.140 így hát, a maga korában, a maga hazájában egyedülálló, literátor-politikus, a 19. század eleji polgári értelmiség előfutára, nemcsak vagyonát, hanem tekintélyét is elvesztette. Megbuktatását saját honfitársai: a nemesek és főpapok vitték keresztül. Hogy az ellene folyt hajszába belejátszott-e valamiféle politikai indíték is, az nem állapítható meg. Ritternek a történtekből le kellett vonni a következtetéseket. Egzisztenciáját vesztve, el kellett hagynia Horvátországot. 1710 tavaszán — be sem várva folyamatban levő pörös és vitás ügyeinek lezárulását — reményeinek városába, Bécsbe távozott.14

1 VII. Az utolsó évek. Bécsi emigrációban (1711—1713) 1. Bécsi létfenntartásának megalapozására több elképzelése is volt. Leginkább — úgy látszik — azt szerette volna elérni, hogy udvari történetíróvá neveztessék ki. Evégből I. József császárhoz már 1708-ban benyújtott egy felségfolyamodványt, amelyre azonban aligha kapott választ. Ezt a kérelmét kellett volna most korábbi osztrák nagyúri pártfogói által megújíttatni és kedvező döntésre segíteni.14

2 Másik tervét magyar főúri jóakarói révén remélte megvalósítani. Arra gondolt, hogy a bécsi Magyar Udvari Kancelláriánál, vagy esetleg a pozsonyi Magyar Udvari Kamaránál próbál egy tiszti állást elnyerni. E két hivatalnál ui. szokás volt magyarok mellett horvátokat is alkalmazni.14

3 Bécsbe érve tehát ismét azt tette, amit életének korábbi szakaszaiban mindig sikerrel alkalmazott: magasztaló versekkel (panegiriszekkel, anagrammákkal és episztolákkal) kereste fel a főméltóságokat. így elsősorban az osztrák udvari 139

Uo. 201—203., 219—244. str. 140

Uo. 284—285. str. 141

Uo. 247. str. 142

Uo. 218. str. 143

Uo. 249—250. str.