Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 991 Az egyik egy impozáns terjedelmű, 566 teleírt lapot, (1132 oldalt) felölelő latinhorvát és horvát—latin szótár volt, cím szerint Lexikon Illyrico—Latinum et Latino— Illyricum. Egy efféle szótár elkészítésére két jezsuita már korábban is kísérletet tett, munkájuk azonban nem volt teljes, mivelhogy a horvát nyelv már említett három dialektusa (sto, a kaj és a ca) közül csak egynek-egynek a szókincsét vették fel szótárukba. Ritter viszont velük ellentétben, helyes tudományos érzékkel mindhárom nyelvjárás szóanyagát feldolgozta. De még ezzel sem érte be. Szoros értelemben vett közszóanyagát különféle függelékekkel is kibővítette, így pl. az illír keresztnevek és ünnepek interpretálásával, a szentírásban szereplő nevek magyarázatával stb.135 Említett másik nagy, 214 kéziratos lapra terjedő műve, a De lingua Illy ricana című grammatikában — kora tudományosságának színvonalán — rendszeres, részletes ismertetését és magyarázatát adta a horvát nyelv struktúrájának.136 4. Ami végül harmadik tevékenységi körét, ti. a kisnemesség és a városi polgárság körére kiterjedő közműveltség fejlesztését illeti, a szóban forgó években e téren is hasznos munkát végzett. 1704-ben nyomdájából két sajtóterméket bocsátott közre. Az egyik egy Szejncsica című verses oktató könyvecske volt, címlapján P. V. (Pavao Vitezovich) monogrammal, Martin Brajkovich zágrábi püspöknek ajánlva.137 A másik munka Miszecznik címen egy 1705-re szóló, 24 lap terjedelmű kalendárium volt, amely a szokásos naptári részen kívül, verseket és közmondásokat is tartalmazott. Ezt csakúgy, mint korábbi kalendáriumait, álnéven jelentette meg.13 8 Említésre méltók e kiadványok azért is, mert ezek voltak a Ritter vezetése alatt álló országos nyomda utolsó termékei. 1706 nyarán ui. nagy tűzvész pusztított Zágrábban, amely Ritternek nemcsak a lakóházában, de nyomdahelyiségében is számottevő kárt okozott úgyannyira, hogy háza lakhatatlanná, a nyomda pedig üzemképtelenné vált. 5. Ritter kénytelen volt Zágrábot elhagyni, s a város melletti Scitarjevoban letelepedni, ahol is grof Ivan Jonat Ivanovich zágrábi kanonok kastélyában nyert lakást. Két éven át, 1708-ig itt folytatta irodalmi munkásságát. Ettől kezdve azonban helyzete rosszra fordult: egyre kellemetlenebb vagyonjogi bonyodalmakba sodródott. Az történt, hogy Ivanovich kanonokon súlyos elmebetegség tört ki, úgyhogy képtelenné vált személyi és birtokügyeinek vitelére; emiatt gondnokot kellett melléje kirendelni. A gyámságot — mint a kanonok jó barátja és gondozója — Ritter szerette volna elnyerni. Ám a káptalan tiltakozása miatt ezt nem kaphatta meg. A scitarjevói kastély „elbirtoklása" miatt szembefordult Ritterrel Ivanovich kanonok széles körű rokonsága is: pört indítottak ellene. Hiába próbálta 135 Klaic. Ritter 209—213. str. 136 Uo. 214—215. str. 131 Uo. 193. str. 138 U o 195—196. str.
