Századok – 1986

Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI

MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 981 kisterjedelmű hirdetések aligha keltettek Bécsben figyelmet — a Krónika pedig horvát nyelve miatt egyáltalán nem válhatott ismertté előttük. Ám a Stemmatographia a maga egészében ennek a témának volt szentelve, s képes ábrázolásaival még azok figyelmét is felkelthette, akik egy ilyen terjedelmű tudományosnak tűnő szöveget nem olvastak volna el. Könyvét, sajtó alá került oeuvre-jének ezt a fődarabját Ritter — Bucellini kancellárhoz intézett, hat „koszorúból" (sertaból) álló anagrammás ajánlása után — valamennyi illír-lakta területet magába foglaló, birodalmi értelemben vett „Illyricum" állítólagos címerének bemutatásával kezdte. Ugyanaz a címer volt ez, mint amely már a Croatia rediviva prodromusának elején is szerepelt: egy sarló alakú holdkép és egy hatágú csillag együttese: ,,Lunae Jovisque stellarum conjunctio". Hogy ez a stemma mely időből származott, arról a szerző nem szólt. Ezt követően minden földrajzi, vagy időrendi rendszerezés nélkül, az egyes illír országok s egyéb politikai és földrajzi alakulatok címerei következnek latin elnevezésük sorrendjében, mégpedig minden lapon egy-egy, ugyanennyi disztichon kíséretében. A képes rész után 20 lap terjedelemben a címerek „heraldikai értelmezése" (Declaratio stemmatum) olvasható. Végül a könyvecske egy spanyol—osztrák úrnak, a császári Szent György milícia lovagjának, bizonyos Nicolaus Garzia de Londonionak a szerzőhöz intézett — nyilván felkérésre írt — magasztaló versével zárul. Ami a címertár állományának összetételét illeti, az meglehetősen zavarba ejtő tudományosságot tükröz. A szerző ui. nemcsak a középkorban keletkezett, de a 15. század óta török uralom alatt levő balkáni „illír" országok és egyéb területek feledésbe merült stemmáit veszi számba, hanem sok más, a Balkánon kívül fekvő országét is, mi több, „bemutatja" a hajdani római birodalom illír népiségű provinciáinak és egyéb alárendelt területi egységeinek, néha egy-egy városának állítólagos „címerképét" is, mégpedig minden kronológiai és geográfiai elrendezés nélkül — mint említettük — csupán ábécé sorrendben. Az alábbiakban mégis szisztematikusan vesszük szemügyre a Stemmatographiában címerrel szereplő politikai alakulatokat: külön az ókori s külön a középkori-újkori „országokat". Ami a római provinciákat, territóriumokat illeti, ezek sora — északról dél felé haladva — a következők: Pannónia, Sirmium, Dacia, Dalmatia, Liburnia, Japodia, továbbá Moesia, Dardania, Macedonia, Epirus, Triballia, Thessalia, Thracia (mégpedig Thracia Odrysiorum és Thracia Romanorum), Graecia és Creta. E felsorolás ellen tulajdonképpen nem lehet észrevételt tenni, mivelhogy ez a terület nagyjából valóban megfelel Illyricum praefecturának. Csakhogy Ritter nem érte be ennyivel. Címertárában két irányban is túllépte e térség határait. Tette ezt egyrészt egy olyan bizonytalan földrajzi tájegység felemlítésével, amely messze kívül esett nemcsak a praefectura, hanem az Imperium peremén is, s amelynek hullámzó népessége etnikailag és nyelvileg a rómaiak számára éppúgy ismeretlen volt, mint a 17. század historikusai számára: illír népességűnek nyilvánította Északkelet-Európa határtalan síkságát, Scythiát. De még ezzel sem érte be. Nyugat-Európában is kimutatni próbálta 4*