Századok – 1986

Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI

982 BERLÁSZ JENŐ az illírség ókori jelenlétét. Ám ez esetben valamely területre utalni nem tudott, hanem csupán egy népnévre, ti. a kelták — Celtae — népére. Hogy ezek fő lakóhelyét — Hispániát és Galliát — nem említette, az arra enged következtetni, hogy erről nem is volt tudomása. Kérdés: vajon mi célja volt Ritternek Szkítia (a szkíták), illetőleg a kelták „címerének" könyvébe való beillesztésével? De egyáltalában kérdéses, miért volt szükség a felsorolt római-illír provinciáknak fiktív címereket tulajdonítani? Választ erre akkor kaphatunk, ha a Stemmatographiában közzétett középkori-újkori, általában reális címeranyagot is szemügyre vesszük. Szemlénk nyomán mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy az egykori Illyricum praefectura balkáni részén a népvándorlás évszázadaiban keletkezett szláv és nem szláv államalakulatok (territoriális és városállamok, sőt politikai önállóság nélküli tájegységek is) képviselve vannak a címertárban, így: Croatia, Venetia, Ragusa, Slavonia Danubiana(?) és Slavonia moderna, Bosna, Chulmia, Hercegovina, Albania, Rama, Rascia, Serbia, Bulgaria, Cumania, Moldavia, Bessarabia, végül nem kis túlzással Turcia is. Érdekes, hogy a felsorolásban egy elenyészett „állam" is említve van: Cumania, vagyis Kunország. De nem hagyta figyelmen kívül Ritter a Balkán térségén kívül, a Száva—Duna vonalától, valamint az Adriától északra létezett római-illyricumi provinciák — Pannónia, Dacia s a nyilván tévedésből említetlen maradt Noricum — területén keletkezett új, szláv és nem szláv népiségü államokat, illetve tartományokat sem. Gondosan besorolta az illír címerek közé Istria, Carniolia, Carinthia, Austria vetus (Ostmark?) és Austria hodierna stemmáját, sőt habozás nélkül Ungariáét és Transylvaniáét is, az előbbit megcsonkítva. S mint fentebb már többször említett két munkájában (a Krónikában és a Croatia rediviva prodromusában), a szerző itt is kiterjesztette „Illyricum" területét a hajdani római limesen kívül eső, az Alpokon és Kárpátokon túl messze északon és keleten—északkeleten a középkorban kialakult szláv országokra. így az „illír" Stemmatographiában az említetteken kívül képviselve van még: Bohemia, Moravia, Silesia, Borussia, Polonia, Slavonia maris Balthici (nyilván Litvánia) felségjelvénye éppen úgy, mint az egykori Scythia és Sarmatia területén keletkezett Russia, Moscovia azaz Russia alba és Lodomeria címerképe. Nos, ez az áttekintés megadja a magyarázatot fentebb felvetett kérdéseinkre, arra, miért szerepelnek a Stemmatographiában koholt címerekkel ai ókori Illyricum praefectura provinciái, s arra is, miért került közéjük a távoli ismeretlen Scythia és a kelták „címere". Kétségtelenül azért, hogy igazolódjék a különböző, Ritter által slavinoknak, sloveneknak, horvatoknak nevezett szláv népeknek az ókori illír ősnéppel való azonossága, másrészt, hogy demonstrálva legyen e népeknek az antikvitásba visszanyúló államisága. Ám ez a „tudományos" bizonyítási eljárás csak az ókori történelemben tájékozatlan személyek körében találhatott hívőkre. Hiszen könyvecskéjét Ritter nekik írta. Az antik világot ismerő literátusok — mint aminő pl. Lucius volt —