Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
980 BERLÁSZ JENŐ Látnivaló, hogy ebben az előadásában Ritter illír Croatia elgondolását mennyire mértéktartóan, tulajdonképpen csak a Balkán nyugati—északnyugati területeire korlátozva körvonalazta, eltérőleg a Croatia rediviva kinyomtatott prodromusában foglaltaktól is. Emlékirata benyújtásakor a szerző valószínűleg elégedett volt, hiszen úgy vélhette, elérkezett végre az az idő — amelyre bizonyosan régóta várt —, amikor mint hivatalosan felkért szakértő, a legmagasabb helyen adhatta elő — igaz, csak kis részben —, nemzeti-politikai elgondolását. Úgy lehet, merte azt gondolni, hogy az udvar magáévá teszi doktrínáját, és ha sor kerül a balkáni országok felszabadítására — amint azt remélni lehetett —, akkor a bekövetkező politikai elrendezés az ő szakvéleménye alapján fog megtörténni. Az osztrák kancellária kijelölt referensei rendkívüli gyorsasággal, még a benyújtást követő hónapban júniusban elolvasták Ritter emlékiratát, és votumukkal ellátva, még ugyanakkor át is nyújtották Bucellini kancellárnak. A kancellár állásfoglalása nem ismeretes. így hát nem tudható, hogy belőle mit és mennyit terjesztettek a császár elé.113 b) Ritter optimizmusa mindenesetre tetőfokára ért. Meggyőzően tanúskodik erről az a bizarr „tudós" könyvecske, amelyet ugyanebben az időben Bucellini kancellárnak ajánlva, egy bécsi tipográfiában nyomtatott ki, amelyben illír tanát minden eddiginél merészebb, szélsőséges értelmezésben tárta az udvar és a világ elé. A | negyedrét alakú, 87 paginára terjedő Stemmatographia sive armorum Illyricorum delineatio, descriptio et restitutio című kiadványt a laikus kortársak heraldikai szakmunkának tekinthették. Benne grafikus ábrázolásban egymásután 56 olyan „ősrégi", illetve újabb, használatban levő címerkép sorakozott, amelyek mindegyike egy-egy illírnek minősített ország, territórium, vagy más közösség „felségjelvé- | nyeként" került bemutatásra.114 Ha Bucellini kancellár és a könyvvel megajándékozott többi udvari főméltóság ezt a címertárt átlapozta, s az egyes címerek alá írt négysoros versikéket elolvasta, ugyancsak meglepődhetett, hiszen Ritter az illírség fogalmát itt megint merőben másként értelmezte, mint akár Marsiglinek adott Responsiojában, akár nemrég a császárhoz intézett emlékiratában. Az „illír nemzet" e könyvben többé nemcsak a horvátságot és a vele rokon egyéb balkáni, isztriai és ausztriai szláv népeket s ezek területeit jelentette, hanem tulajdonképpen az egész szláv népcsaládot s valamennyi szláv országot, sőt — különös módon — több nyilvánvalóan nem szláv népet és területet is. Igaz, ezt a felfogását a szerző óvatosabban már előbb ( De aris et focis Illyriorum és Croatia rediviva című tervezett munkáinak nyomtatott prodromusaiban, valamint horvát nyelvű Krónika című kompendiumában) is kifejezésre juttatta. Ezeket a kiadványait azonban az udvari körök aligha ismerték. Az előbbiek ui. mint 113 Klaic.. Ritter 158—160. str. 114 Uo. 152—154. str. — RMK III. к. 4286. sz.
