Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
978 BERLÁSZ JENŐ A VIII + 32 lapból álló brosúra két részre tagolódik: bevezetőre és a tulajdonképpeni prod rom usra.109 A bevezetőben Ritter felhívást intézett hazájának egyházi és világi nagyjaihoz, valamint nemeseihez és szabad városi polgáraihoz, kérve őket, hogy megírandó monumentális müvéhez adatokat szolgáltassanak. Ebben a munkában ui. a feltámadás előtt álló Horvátországnak — úgymond — nemcsak történeti földrajzát, dicsőséges történetét, földjének természetét, lakóinak szokásait, fellelhető emlékeit kívánja feltárni és bemutatni, hanem — miként De aris et focis Illyriorum című korábbi hirdetményéban is jelezte — a kiváltságos társadalomrétegekhez tartozó jeles családok és prominens személyek lexikális adatait is, címerükkel együtt. A szorosan vett prodromusban pedig újra előadta: melyek azok a területek, amelyek a régi Illyricumhoz tartoztak, s amelyeknek az újhoz is tartozniok kellene — továbbá hol mindenütt laktak és laknak horvátok. Állításai igazolásául széles körű Ó-, közép- és újkori történeti forrásanyagra hivatkozott. így pl. Hérodotoszra, Sztrabonra, Ptolemaioszra, és Pliniusra, majd Konsztantinosz Porphürogennétoszra, Tamás spalatói főesperesre, Aeneas Sylviusra, Bonfinire és még számos régi és újabb auktorra. S ami különösen figyelemre méltó, Ritter bátorkodott a történelmi Horvátország kiterjedését a Responsiob&n foglaltaknál jóval bővebben, inkább a Krónikában foglaltak szerint feltüntetni. Azon az öt sajátos elnevezésű területi egységen kívül ui., amelyeket Marsigli előtt felsorolt, itt három újabb — Citerior és Ulterior Croatia fogalmát keresztező — területet említett, nevezetesen: Croatia rubeat és alhat, valamint Croatia Alpestrist. Történeti forrásokra hivatkozva megmagyarázta, hogy Vörös Horvátországon egykor Szerbián, Rascián kívül Macedóniát, Bulgáriát és Tráciát is értették; Fehér-Horvátországon szűkebb értelemben Boszniát és Rámát, tágabban pedig még Venetiát és Ungariát, sőt a Kárpátoktól északra, észak-keletre fekvő óriási területet, „Sarmatiát" is; végül Alpesi-Horvátországon Krajnát, Karintiát és Stájerországot. Aligha lehet kételkedni abban, hogy Rittert Horvátország ezen virtuális képének felvázolásával — csakúgy, mint a Responsio esetében — messze tekintő, de irreális politikai elgondolás vezette. Jogcímet akart szolgáltatni a császárnak az egész Balkán, sőt a távolabbi jövőben esetleg „Sarmatia" fegyverrel való meghódítására is, egyszersmind jogcímet Horvátországnak határai immenzis kiterjesztésére, s úgy lehet, a Magyar Koronától való különválasztására is. Ezt sejteti az a címerkép, amelyet brosúrájának elejére nyomtatott. Nem Horvátország hagyományos piros-ezüstkockás címerét ábrázolja ez, azt a pajzsot, amely Magyarország címerével évszázadok óta össze volt kapcsolva csakúgy, mint Szlavóniáé és Dalmáciáé — hanem egy eddig sohasem látott, „újonnan felfedezett" címerképet, egy fölfelé néző sarló alakú holdkép és egy hatágú csillag kombinációját, alatta ezzel az irattal: Insignia veteris Illyrici imperii. Nyilván utalás kívánt ez lenni arra, hogy az újjászülető Nagy-Horvátország,OT Uo. 145—146. str. — RMK II. k. 2031. sz.
