Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 977 partvidék, amelyet tévesen különálló országnak, Dalmáciának szoktak tekinteni, jóllehet sohasem volt az, 4. Ulterior Croatia: vagyis Szerbia és Rascia, 5. Citerior Croatia: Isztria és Krajna. Szemügyre véve e felsorolást, megállapítható, hogy benne nem az 1696. évi Krónika délibábos szemlélete tükröződik. Ritter alaptétele itt az, hogy a történelmi Horvátország határainak voltaképpen az ókori Illyricum provincia határait kellene követniök, mivel az említett területeken az illírek leszármazottai, a horvátok laknak; horvátoknak tekintendők a szerbek és szlovének is.106 Itt felmerül a kérdés: vajon itt és most mit akart elérni Ritter ezzel az illír-horvát azonosítással, miért tárta ezt a nézetét Marsigli elé? Valószínűnek látszik: azért tette ezt, hogy eszméje a császári biztos révén eljusson a bécsi udvarba, ha lehet egészen az uralkodóig, s hogy vele a Magyar Szent Korona joga mellett, vagy talán inkább helyette ősibb, erősebb történelmi jogalapot szolgáltasson a Habsburg-ház Balkánpolitikájához. Talán így akart oda hatni, hogy az általa elképzelt Nagy-Horvátország hiányzó részeire a császár adandó alkalommal igényt emeljen. Sőt ezen túl, talán el lehet képzelni még azt is, hogy e koncepciójával Ritter burkoltan Horvátországnak Ausztriához való kapcsolására is célzott. Erre látszik vallani a Velence birtokában levő Isztria mellett Krajnának Citerior Croatia gyanánt való számbavétele. Evidens volt ui., hogyha ez az örökös tartomány Horvátország szerves része lenne, akkor az ország egészének sem lehetne más jogállása, mint szóban forgó tartományainak. Hogy Marsigli miként reagált erre a Responsiora, nem állapítható meg. Gyakorlati hasznát nem vehette, de azért bizonyára mégis gondosan áttanulmányozta, hiszen őt minden érdekelte, amiből új ismereteket lehetett szerezni. Ez pedig nyilván ilyen volt.10 7 Ettől függetlenül a határkijelölési munkálatok megindultak, s úgy látszik, egészen 1700 nyaráig tartottak. Marsigli ekkor vehetett búcsút a horvátoktól, mert ez év júliusában Ritter egy hosszú, hatvan soros elégiában mondott neki köszönetet fáradozásaiért, s fejezte ki reményét a „történelmi" Horvátország elkövetkező helyreállítása iránt.108 b) Egyébként még ugyanez év elején a zágrábi országos nyomdából Ritternek ismét egy előkészületben levő művét meghirdető prodromus került ki Croatia rediviva regnante Leopoldo magno caesare címen. Ez a „tudományos", versekkel dekorált kiadvány, úgy lehet, a császárnak volt szánva, nyilván azért, hogy az uralkodó ne csak Marsigli révén, ennek interpretációjában, hanem közvetlenül az ő saját előadásában is megismerje az új életre kelő Horvátország határigényeit. 106 Uo. 134—135. str. Dalmácia önálló államiságának tagadására 1. még uo. 158. str. 107 Uo. 130. str. 108 Uo. 139—141. str.
