Századok – 1986

Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI

976 BERLÁSZ JENŐ információkkal látja el, amelyeknek birtokában az a török delegátussal szemben legsikeresebben tudja a horvát érdekeket képviselni.10

2 Marsigli ezredes bolognai születésű olasz, a császári hadsereg egyik legkiválóbb, legműveltebb műszaki törzstisztje volt: nemcsak a térképkészítés (kartográfia), a vízrajz (hidrográfia) s ezzel összefüggésben a hídépítés szakértője volt, hanem nagyszabású ostromtervek és más haditechnikai feladatok kidolgozója is. (Ő készítette Budavár 1686-i ostromának műszaki tervét, s ő dolgozta ki a Duna középső szakaszának alapvető vízrajzát.) Ismeretei mindezeken a katonai-műszaki szakismereteken kívül, számos polgári tudományágra is kiterjedtek, a természettudományokra csakúgy, mint a humaniórákra. Polihisztor volt a szó teljes értelmében. Ifjúkorában ismételten átutazott a Balkánon, s hosszabb időt töltött Isztambulban. Amerre csak járt, mindenütt gazdag ismeretanyagot szerzett. Megismerkedett a török nyelvvel és életkörülményekkel, valamint többé-kevésbé a délszláv nyelvekkel és szokásokkal is. Hazánkban és a Balkánon feljegyzéseket készített a római idők kőemlékeiről, s gyűjtötte a középkori írásos emlékeket. Végül, de nem utolsósorban a politikai propagandának is szakembere volt. A nyolcvanas évek elején elsőként ő cáfolta meg mind a pápai, mind a császári udvarban a török hatalom legyőzhetetlenségének hitét, s egyszersmind állította, hogy elérkezett a török Európából való kiűzésének ideje.103 a) Nos, ennek az univerzális tudású jeles férfiúnak adlátusául rendelte ki a sabor az olaszul is beszélő Rittert. Hogy Marsigli milyen konkrét kérdéseket intézett horvát szakértőjéhez, biztosan nem tudható. Kívánalmainak lényege azonban nem lehetett más, mint hogy szakszerű földrajzi ismertetést kapjon Horvátországnak a békeszerződésben kijelölt déli határról.10

4 Ám Ritter ennél többet akart. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy Illír-Horvátország restitúciójának elméjét régóta foglalkoztató gondolatát végre feltárja az udvar hivatalos megbízottja előtt. Tájékoztatóját egy 1699. szeptember 25-ről keltezett terjedelmes emlékiratba foglalva adta tudtul a császári legátusnak.105 Marsigli alighanem meglepődött, amikor ezt a Responsiol elolvasta. Benne ugyanis nem arról volt szó, ami őt érdekelte volna, ti. a kérdéses határvonal topográfiai precizírozásáról, hanem arról, hogy etnikai-nyelvi alapon és történelmi jog szerint is, Horvátországnak mely határokig, mely területekre kellene kiterjednie. Tudtul adta a császári biztosnak, hogy intégra CroatiáX voltaképpen öt nagy territoriális egység alkotná, nevezetesen: 1. Croatia mediterranea: a Szávától délre fekvő területek, így Modrus és Lika-Krbava zsupa, valamint Bosznia egészen a Drina folyóig, 2. Croatia interamnensis, azaz a Dráva—Száva köze, 3. Croatia maritima: az Adria keleti szegélyén végighúzódó szigetsor és a mögöttes 101

Uo. 131. str. 103

Beliczay Jónás: Marsigli élete és munkái. Bp. 1881. — Enc. Jug. 6. sv. 29. str. 104

Klaic. Ritter 131—132. str. 105

Uo. 133. str.