Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 975 V. Marsigli informátora — Lipót császár szaktanácsadója (1699—1703) 1. Ismeretes, hogy 1699. január 26-án a Szerém megyei Karlócán (Karlovciban)a Szent Liga és a Porta delegátusai 25 évre szóló békeszerződést írtak alá. Ezzel lezárult a török ellen vívott, több mint másfél évtizedig tartó felszabadító háború időszaka. Magyarország a Maros—Tisza köze kivételével, Horvát—Szlavónország pedig a Szerémségnek egy kis részét kivéve, az Unáig és a Száváig terjedőleg felszabadult a másfél évszázados oszmán uralom alól." E békeszerződésben megállapított országhatárok gyakorlati kijelölése során, illetőleg a bécsi udvarban újra jelentkező Balkán-aspirációk kapcsán Ritter ismételten abba a helyzetbe került, hogy — mint a szláv népek és országok történetének kiváló ismerője — tudományos jellegű politikai szakvéleményt nyilváníthasson. Tudott dolog, hogy a békeszerződésekben az érdekelt felek mindenkor arra törekszenek, hogy felségterületüket lehetőleg folyók vagy hegységek által megjelölhető természetes határvonalakkal válasszák el egymástól. Ámde mindig előfordulhatnak olyan határrészletek is, amelyeknek megjelölésére természetes földrajzi vonalak nem kínálkoznak. Ilyen esetekben a térképen megjelölt határt helyszíni szemle alapján mesterséges jelekkel kell kitűzni. Ilyen határrészletek a karlócai békeokmányban is előfordultak, mégpedig — Horvátország új határát tekintve — három helyen: a Szerémség délkeleti sarkában Török-Szerbia felé, továbbá Lika-Krbava, Modrus és Zágráb megyének Török-Bosznia felé tekintő szélein, végül Lika-Krbavának a Velencei köztársaság felé néző frontján. Ezekenek a határvonalaknak a terepen, a földszínen való tényleges \ kijelölésére az érdekelt hatalmak egy-egy szakértő delegátust küldtek ki: a Habsburg! birodalom Luigi Ferdinand Marsigli gróf (1658—1730) hadmérnökezredest, a török porta Ibrahim kapidzsbasa efendit, Velence pedig Giovanni Grimanit.100 A horvát rendek hazájuknak a karlovici békeszerződésben megállapított határaival nemigen voltak megelégedve. Sérelmesnek tartották, hogy a Szerémséget nem teljes egészében kapták meg, s hogy Novi és Bihac között az Una folyó bal partján is jókora terület maradt török kézen. Egyáltalában, csalódottaknak érezhették magukat amiatt, hogy a felszabadító háború boszniai és szerbiai sikereit a békekötés nem volt képes Horvátország javára kiaknázni.101 Amikor az 1699 áprilisában tartott sabor értesült Marsigli küldetéséről, a tárgyalások során szükségképpen foglalkozni kellett azzal a kérdéssel: kit lehetne a teljhatalmú császári biztos mellé informátorként, illetve tanácsadóként kirendelni. A választás Horvátország történelmi jogainak legkiválóbb ismerőjére, Ritterre esett. A rendek valószínűleg azt remélték, hogy e nagytudású férfiú Marsiglit majd olyan Szekfü. i. m. IV. k. 219. és a 208—209. közötti térkép. Klaic, Ritter 127—128. str. 100 Klaic, Ritter 129., 132. str. — Enc. Jug. 5. sv. 218. str. 101 Klaic, Ritter 129—130. str.
