Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
UNG MEGYE 1398. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 951 Zsigmond és tanácsa nemsokára — hogy pontosan mikor, nem tudjuk — újabb határozatot hozott, hogy megkönnyítse a temesvári törvények végrehajtását. Elrendelte, hogy az e célra kijelölt nemesek az ország minden megyéjében az egyik szolgabíróval együtt számolják össze valamennyi nemesnek minden jobbágyát és népét, s a számukat foglalják registrumba, ezt pedig a megyésispán és a szolgabírák pecsétjével ellátva küldjék el hozzá.36 Nehéz szabadulnunk attól a benyomástól, hogy összeírásunk, amelyről szó esett, nem más, mint a király által elrendelt registrummk véletlenül fennmaradt példánya, pontosabban annak fogalmazványa, minthogy megpecsételésnek nyoma sincs rajta. A dokumentum pontosan azt tartalmazza, amire a temesvári törvények és az azt követő királyi határozat alapján számítani lehet: valamennyi birtokost és jobbágyaik számát, a fejenkénti felkelésre kötelezett kuriális nemeseket, továbbá a populi fumales-t, akiken talán a birtokosok egyéb „népeit" érthetjük. Forrásunk még azt is pontosan számba veszi, mely nemesek birtokoltak közösen, és melyek megosztozva, minthogy a törvény végrehajtása szempontjából ez is lényeges volt.3 7 Egy körülmény van csupán, amely ellentmondani látszik feltevésünknek: az, hogy a regjstrum készítését és elküldését előíró királyi parancs — amelynek történetesen ugyancsak Ung megyéhez szóló példánya maradt fenn - 1399. január 25-én kelt, márpedig, mint láttuk, egészen bizonyos, hogy az összeírás 1398 júliusában már készen volt. Ha pedig készen volt, miért nem küldték el még fél év múlva sem? Ezt feltehetően sohasem fogjuk megtudni. Az egyébként kizártnak látszik, hogy az 1399 januári parancs e nemben az első lett volna. A levél január 25-én kelt Budán, a kész registrumot pedig az uralkodó már böjtközépre (ad diem medii quadragesime proxime venturam), azaz március 5-ére kézhez kívánta kapni. Nyilvánvaló, hogy az ide-oda út leszámításával fennmaradó négy-öt heti idő jóformán az összeírási munkálatok megkezdésére is kevés volt, nemhogy a befejezésükre, és ezt az udvarnak is tudnia kellett. Arra kell tehát gondolnunk, hogy a ránk maradt — egyébként csak egykorú másolatból ismert — parancs egy korábbi, valamikor 1398 folyamán kelt utasítást ismételt meg szó szerint, csupán a beküldési határidőt módosítva. Hasonló eljárásra más példát is ismerünk.3 8 Mindezt fontolóra véve végül is az látszik a legvalószínűbbnek, hogy összeírásunk valóban olyan registrum, amely a temesvári országgyűlést követő hónapokban királyi parancsra készült, és a keletkezését ennélfogva egész pontosan 1398 első felére keltezhetjük. Abban a különösen szerencsés helyzetben vagyunk tehát, hogy egyazon megyéről két, viszonylag korai, különböző szempontú összeírás áll rendelkezésünkre. Jobban örvendenénk persze, ha ugyanezt mondjuk egy dunántúli megyénkről mondhatnók el, nem pedig az északkeleti határvidék obskurus, alig ismert megyéjéről, de azért vannak e helyzetnek előnyei is. Egyrészt módunk van rá, hogy korán betelepült és korszakunkban még telepítés alatt álló tájak népességét egymás mellé állítva vizsgáljuk meg, másrészt, ami még 3 6 Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp. 1908. 236-237 = ZsO I. 5683. Vö. Borosy i. m. 37; Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 290,42. jegyzet. 37 ut nobiles.. . absque ulla divisione simul coniuncti... unum ex ipsis mittere, ceteri verő divisionaliter ab invicem sequestrati, singuli singulariter exercituare teneantur. ÖRH 161. 38 A legismertebb a jobbágyköltözés szabadságáról szóló rendelet, amelyet Zsigmond több ízben változatlan szöveggel bocsátott ki: Mályusz L m. 187.
