Századok – 1985

Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941

952 F.NGEL PÁL fontosabb, a vidék levéltárai viszonylag gazdag forrásanyagot őriztek meg, amely alaposan kibővíti a kutatás lehetőségeit. Ebből tárgyunk szempontjából külön említést érdemel egy 1437-ből származó, eddig tudtommal ismeretlen dokumentum, amely 39 Ung megyei (és további 67 Zemplén megyei) helység összeírását tartalmazza.3 9

Abból az alkalomból készült, hogy Homonnai (Druget) Istvánt és Bertalant, az országrész legvagyonosabb földesurait Hédervári nádor összes birtokuk becsüjében marasztalta el perbeli ellenfelükkel, Csicseri Orosz Miklós leleszi préposttal és konventjével szemben. Különös véletlen folytán ugyanebből az évből még két hasonló természetű forrás is ránk maradt: a szintén nagybirtokos Nagymihályiak egyik ágának osztálylevele, amely Vajnatina és további hét ungi falu részletes felosztásáról ad számot,4

0

továbbá egy vizsgálati parancslevél, amely egy hatalmaskodás kapcsán felsorolja a Pálóciak négy falujának jobbágyait, minden jel szerint az összeset,4 1

Néhány tucat falu népességéről — pontosabban: jobbágyairól — tehát 1398 és 1437 között három különböző adatot is kapunk, azaz — némi túlzással — már „idősorokat" áll módunkban vizsgálni. Nem azért ugyan, hogy „demográfiai görbéket" próbáljunk megrajzolni, hanem hogy a különböző számba vett egységek - „jobbágy", „porta", „jobbágytelek", mansio, jobbágynév - egymáshoz való viszonyát világosabban lássuk, és a népesség számára, ha egyáltalán lehet, megbízhatóbban tudjunk következtetni. A feldolgozás első lépéseként az 1398. és 1427. évi összeírások egybevetése kínálkozott. Már csak azért is, mert mindkettő csonka lévén, megvolt rá a remény, hogy a hiányzó jobbágy-, ill. portaszámokat becsléssel lehet majd helyettesíteni, ha sikerült megállapítani, hogy a kétféle adattípus milyen relációban van egymással. Miközben azonban ezt vizsgáltam, kitűnt, hogy ez a reláció vidékenként más és más, függően attól, mikor és hogyan ment végbe az egyes tájegységek betelepülése. Felmerült tehát egy új szempont: a településtörténet. A továbbiakban, amidőn adatainkat megpróbáljuk vallatóra fogni, erre is tekintettel kell lennünk. 3. i Uj forrásaink tanúsága szerint Ung megye a középkorban valamivel kiterjedtebb volt, mint később. Keleten és délkeleten, Bereg felé a határ az Árpád-kor vége óta pontosan az újkorival egyezően futott, a Sztára és folytatólag a Latorca mentén. A Latorcán túl a 14. század végére négy falu maradt Ung megye hatósága alatt: Ásvány, Csap, Salamon, és a Tisza bal partján Záhony 4

2

E falvaktól eltekintve a megyét mindenütt természetes határok fogták körül: a Latorca után az akkor még beletorkolló Labore fel egészen a Nagymihály fölötti Izbugya faluig, innen a falun áthaladó Izbugya 3 'DF 234 235, LM 1400-172. 40

Szt. II. 336-343. 4,

DF 222 134, LO AA 1437. nr. 37 42

Korábban Unghoz számították Eszenyt (1282: Dl. 57 216), de 1341-ben már nem (DF 233 624, LM 1300-13), továbbá Szalókát (még 1336-ban is: DF 233 618, LM 1300-5). Lehet, hogy ezekkel együtt Ásvány is Szabolcs megyéhez került át, mert 1455-ben V. László innen helyezi i vissza Ungba (Zichy IX. 494).