Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
UNG MEGYE 1398. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 943 Mátyus 16 portájn a 212. sorban. A példák természetesen tetszés szerint szaporíthatok, és többek között arra figyelmeztetnek, hogy a szövegkörnyezetből ez esetben nem szabad következtetnünk ismeretlen helységek fekvésére.7 Mind demográfiai, mind egyéb vonatkozásban fontos tudnunk, mennyire teljesek e lajstromok, vagyis mi az, ami kimaradt belőlük. A bennük foglaltakat egyéb forrásainkkal egybevetve ez elég pontosan megállapítható. A lajstromok, rendeltetésüknek megfelelően, a jobbágynépességnek azt a részét vették számba, amely a kamara haszna lerovására köteles volt. Ebből következően hiába keressük bennük az alábbi településeket: 1. Azokat, amelyekben nem éltek jobbágyok, azaz a városokat (Kassa, Epeijes, Bártfa, Kisszeben, Nagysáros), a bányavárosokat (Telkibánya), továbbá a tisztán nemesi (későbbi néven kuriális) falvakat. 2. Ama jobbágytelepüléseket, amelyek valamely okból mentesek voltak a kamara haszna alól. Ilyen település aránylag kevés volt: a szóban forgó megyék területén régi mentességet élveztek az esztergomi érsekség gömöri falvai,8 a tornai uradalom (1409 óta)9 és a Pálóci család Szerednye környéki birtokai (1419 óta).1 0 Hiányoznak a felsoroltakon kívül Kassa és más városok birtokai (az egy Miszlóka falu kivételével), a regéci váruradalom, Szikszó mezőváros és itt-ott egyes falvak (pl. Gömörben a Jolsvához tartozó Süvete és Periász). Lehet, hogy ezek is királyi kegyből kaptak mentességet, de éppúgy lehet, hogy hajdani udvarnoki státuszuk címén, az udvarnokfalvak ugyanis ősi szokás alapján mentesültek a kamara haszna alól.1 1 Mindezeken kívül természetesen azzal is számolnunk kell, hogy egyes falvak véletlenül maradtak ki. Gömör megye két járásának egy 1431. évi adólajstroma is fennmaradt,1 2 és ebben két olyan jobbágyfalut is találunk (Miklósfalva, Jéne), amelyek négy évvel korábban nem fordultak elő. Egészében véve mégis elmondhatjuk, hogy a megyék jobbágyságának zömét, több mint 90%-át végül is összeírták, Torna kivételével, ahol a hiányzó tornai uradalom a népességnek mintegy a harmadát foglalhatta magába. Ami az adójegyzékek megbízhatóságát illeti, arról sajnos nem lehet ennyi jót mondani. Szemre valamennyi gondos munkának tűnik, kétségtelenül tisztázatok és nem fogalmazványok, ami még érthetetlenebbé teszi, mi úton-módon maradtak korunkra.13 Ám ha a tartalmat vesszük szemügyre, és más források alapján ellenőrizzük, se szeri, se száma a téves, sőt értelmetlen bejegyzéseknek. Ezek zöme kétségtelenül épp a letisztázás során keletkezett. Számos nem létező falu vonult be ily módon a középkori 7 Csánki i. m. számos helynévazonosítása épp amiatt téves, hogy ezt nem vette tekintetbe. 8 Rozsnyó, Csúcsom, Nadabula, vö. Thallóczy i. m. 199, továbbá Sajópüspöki és Velkenye. 'ZsO II. 6637. 10 Dl. 10 855. 1 1 1392: ZsO I. 2426; 1399: uo. 5983. Különösen Regéc.és tartozékai esetében lehet arra gondolni, hogy egykor a pataki uradalom részét alkották, és mentességük abból az idó'bó'l ered. Kassa város birtokai később is mentesek a kamara haszna alól. (Lektorom, Kubinyi András szíves közlése. Tanácsaiért és észrevételeiért ezúton is köszönetet mondok). 12 Dl. 35 802. Kiadta Thallóczy i. m. 192-194. "Rendeltetés szerint a királyi kamarákhoz kellett volna beérkezniük, ott pedig megsemmisülés várt rájuk. Vö, Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései. Levéltári Közlemények 44-45 (1974) 104. 4*
