Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 935 zet alakban 6 láb széles és ugyanolyan hosszú, a fúvókaszekrény (Form) 11 — 12 hüvelyk magasságban volt középre behelyezve.96 A termékprofil itt is a másutt már megismert produktumokból állt, de — tekintettel az osztrák örökösödési háborúra — különös súllyal szerepelt a muníciógyártás. Ezért 1743-ban egy második nagyolvasztót is üzembe helyeztek, de a háború végével 1748-ban leállították.9 7 A nagyolvasztót évi 32 hetes üzemmenetre tervezték, de rendszeresen 40—50 héten át üzemeltették.9 8 Ennek következtében többször is sort kellett keríteni az egyszerű javítás mértékét meghaladó átépítésre, miközben a méretek is változtak. 1764. évi adatok szerint — a fent idézett 1747. éviektől eltérően — a nagyolvasztó 4 öl magas és 4 öl széles lett, belső tere pedig négyzet alakban 13 hüvelyk széles és ugyanolyan hosszú.9 9 Követhetnők tovább a faszéntüzeléses nagyolvasztók lassú elszaporodását a 18. század második felében, vagy akár még a 19. században is, mindaddig, amíg az ipari forradalom vaskohászata elavulttá nem tette s meg nem szüntette őket a bucakemencékkel együtt. A legjellemzőbb tanulságokat azonban már az eddigiekből is le lehet vonni. Az indirekt vasolvasztási technika Magyarországon a tőle nyugatra fekvő országokhoz képest több száz éves, Csehországhoz, Lengyelországhoz, Oroszországhoz képest is évszázados késéssel jelent meg. A kezdeti nehézségeken túljutó, életképes nagyolvasztóink lényegében az 1720-as évek óta voltak. A nagyolvasztók megjelenését egy jó másfélszáz éves időszak előzte meg, amelyben a vasöntés a technikai fejlődésben élen járó Dobsinán már ismert volt, a frissítés még nem. De legrégibb nagyolvasztóink termékprofiljában is kimagasló helyet foglaltak el az öntöttvas gyártmányok. Kohótelepeink üzemszervezeti összetétele pedig azt mutatja, hogy a nagyolvasztók sehol nem tették fölöslegessé a bucakemencéket. A nagyobb vasművekben az indirekt és a direkt eljárással olvasztó kemencék egymás mellett, egyszerre voltak üzemben, s nem tudunk róla, hogy bármely magában álló nagyolvasztó ártott volna a közelében működő bucakemencék üzleti érdekeinek. A piac felvevő képessége gyakorlatilag korlátlan volt: minden vasárut el lehetett adni. A vaskohászati technika korszerűsítésének akadályai — mint Magyarország gazdasági életében általában — a rendelkezésre álló, vagy befektetni kívánt tőke elégtelensége és a megfelelő ismeretekkel rendelkező szakemberek hiánya voltak. Ebből következett, hogy a magyarországi nagyolvasztók nem szerves belső fejlődés eredményeképpen, hanem esetlegesen, valamiféle technikai-szellemi importból születtek meg. Még Lányi Pál is csak Stájerországból, majd Szászországból behívott 96 Lempe (10. jz.) i. m. 236. Paulinyi (70. jz.) i. m. 70 felhívja a figyelmet Lempe adatainak megbízhatatlanságára; a belső tér alul pl. nem lehet 6 láb széles és hosszú, Paulinyi 12 hüvelykkel számol, és bizonyosan igaza is van. A rhónici nagyolvasztó egykorú műszaki rajzát közli uő. (70. jz.) i. m. 3. kép. 9''Pech (95. jz.) i. m. 1000. ÍJBA Banská Stiavnica, HKG. Ordinaria. Protocoll 1748. Nro. 11/41. Pag. 159-160. "ÚBA Banská Stiavnica, HKG. Ordinaria. Protocoll 1749. Nro. IV/100. Pag. 553. "Das goldene Bergbuch (Schemnitz, Kremnitz, Neusohl). Hrsg. Jozef Vozár. Bratislava 1983. (Monumenta Slovaciae Montanistica.) 254.
