Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
936 HECKENAST GUSZTÁV szakemberek segítségével tudta dobsinai acél- és bombaöntő massáját nagyolvasztó massává fejleszteni, másutt pedig még ennyi helybeli előzmény sem volt. A technikai-szellemi import legnyersebb példája a Zrínyiek csabari vasműve. A krajnai vasvidéknek ez a legperiférikusabb fekvésű üzeme egyedül az országhatár véletlen vonala révén került be egy fél évszázadra Magyarország, vagy inkább Horvátország gazdaság- és technikatörténetébe. Amint átcsatolták természetes közegébe, Krajnához, nyom nélkül eltűnt nemcsak a hazai forrásanyagból, de Horvátország gazdasági életéből is. A maga korában nálunk egyedülálló technikai szintje tökéletesen érintetlenül hagyta Magyarország többi vasműveit, a Csabaron használatos differenciált szakterminológia sem mutatható ki sehol Magyarországon. Az alsó-magyarországi bányaigazgatás, amely szoros kapcsolatokat ápolt Sziléziával, Morvaországgal és Stájerországgal, Krajnáról nem vett tudomást, az már szemhatárán kívül esett. Az 1692 és 1743 közti fél században épült legrégibb nagyolvasztóink mindegyikére ez a véletlenszerű eredet nyomja rá a bélyegét. Mint a mai harmadik világ elmaradott országai, onnan vették át a fejlettebb technikát, ahol éppen hozzáfértek. Kari Philipp Kropf rövid életű libetbányai nagyolvasztója sziléziai, jágerndorfi mintát követett, mert ő is, emberei is onnan jöttek. Ugyancsak sziléziai mintára épült a pilai nagyolvasztó. Az erdélyi Sebeshely nagyolvasztójának csehországi mintája volt, mert a Haditanács onnan küldött ácsmestert és személyzetet, s néhány év múlva ennek a Magyarországról nem kultivált kapcsolatnak másodlagos filiációjára is sor került, amikor a sebeshelyi mintájára épült fel a Bánátban a bogsáni nagyolvasztó. Az 1720-as években Dobsinán, Libetbányán és Pojnikon a szászországi technikai-szellemi import érvényesült, a rhónici 1739—1740. évi, és nyilván a következő, 1742-1743. évi nagyolvasztó építkezés pedig a morvaországi Bernstein mintáját másolta. És így ment ez tovább a 18. század második felében is. Fazola Henrik a stájerországi Eisenerzből hozatott építőmestert ómassai nagyolvasztójához 1770-ben, hogy azután ugyanez a mester — minthogy már itt volt — Máramarosban megépítse a kamara kabolapolyánai nagyolvasztóját is.100 A vajdahunyadi nagyolvasztó az 1770-es években karintiai mintára készült stb. A nagyolvasztók a 17—18. század fordulója körüli évtizedekben megjelentek Magyarországon; a 18. század második felében el is terjedtek, de megalkotóik különböző idegen országokból jött mesterek voltak, akik az otthon látottakat plántálták át, így nem alakult ki egy Magyarországra jellemző nagyolvasztó-típus. Az embernek az az érzése, hogy a nagyolvasztó, szemben a középkorban meghonosodott és azóta lassan tökéletesedve továbbélő bucakemencével, idegen test maradt vaskohászatunkban. Változást e téren majd csak a 18. század vége, és a 19. század hoz. 3. A hámorok Hámornak — a szó eredeti értelmében — a vasműnek azt az üzemrészét nevezték, amely a bucakemencéből vagy a nagyolvasztóból nyert félkészterméket kereskedelmi forgalomba hozható vasárukká dolgozta fel. Ez a félkésztermék a régi kohászok szemében eredetétől és megjelenési formájától függetlenül egyszerűen nyersvas volt, °HKA. Ungarisches Camerale. Münz- und Bergwesen. Rote Nr. 119. Subdiv. 1. Fol.
