Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
934 HECKENAST GUSZTÁV részeit is itt öntötték volna 1722-ben, kronológiai tévedésen alapul.9 0 Termelési kapacitása heti 80—100 mázsa nyersvas volt, tehát kb. kétszerese az első, Kropf-féle libetbányai nagyolvasztóénak. Ez a két nagyolvasztós vállalkozás igen életképesnek bizonyult. A libetbányai nyersvasat a Besztercebánya melletti Kosztivjarszkán, a pojnikit a Garam völgyben fekvő Jarabán frissítették és dolgozták fel. A társulatba az 1760-as évek közepén belépett a kamara is, és 1767-től - a kuxok többségének birtokában - irányító szerephez jutott. A két nagyolvasztó, többszörösen újjáépítve, megérte a 19. század második felét. k) A pilai nagyolvasztó (1735-1740-es évek) A Bars megyei Klán, Selmecbánya közelében, 1735-ben Gottlieb Adam Werner tervei szerint épült egy nagyolvasztó, amely a felső-sziléziai Drachenhammer nagyolvasztóját vette mintául. A vállalkozás csak néhány évig állt fenn, tulajdonosát nem ismerjük. Az üzem érdekessége, hogy kizárólag nyersvasgyártással foglalkozott, vasöntéssel nem; a frissítést Besztercebányán végezték.91 I) A rhónici kamarai nagyolvasztó (1740-től) A rhónici kamarai vasmű 1735-ben elhatározott rekonstrukciója9 2 során került sor a nagyolvasztó felépítésére. Az építkezést és üzembehelyezést rendkívüli körültekintéssel készítették elő. 1737 végén az üzem élére kiszemelt Johann Michael Fritz két olvasztárral és egy kováccsal Rhónicról a morvaországi Bernsteinbe ment az ottani kamarai nagyolvasztó manipulációjának megismerésére. 1739 tavaszán jöttek vissza, miután alapjaitól kezdve kitanulták a mesterséget. Fritz a másfél éves tanulmányút során szerzett ismeretek birtokában személyesen vezette a rhónici nagyolvasztó építkezését, amely ezek szerint bernsteini mintára készült.93 Az első olvasztásra 1740. június 26-án került sor.9 4 A heti teljesítmény átlagosan 90 mázsa körül járt, s 1 mázsa nyersvasból frissítés után 71 font kovácsvas lett.95 A nagyolvasztó 4 öl magas és fölül 3, alul 4 öl széles volt, 6 láb vastag falakkal, úgyhogy belső tere fölül 2 láb 6 hüvelyk széles és 2 láb 10 hüvelyk hosszú, alul négy®°A tévedést Bidermann (4. jz.) i. m. 168-169 követte el, 1720-ra datálván a libetbányai nagyolvasztó építését, s csak több mint száz évvel később cáfolta meg Paulinyi (70. jz.) i. m. 25. 91 Vastagh Gábor: Egy korai magyar nagyolvasztó. Kohászati Lapok 96 (1963) 333-334. ®2 ÚBA Banská Stiavnica, HKG. Ordinaria. Protocoll 1735. Nro. III/110. Pag. 490. ,3 ÚBA Banská Stiavnica, HKG. Ordinaria. Protocoll 1737. Nro. III/164. Pag. 749, Protocoll 1739. Nro. 11/65. Pag. 327-328. ®4 ÚBA Banská Stiavnica, HKG. Ordinaria. Protocoll 1740. Nro II/235. Pag. 366. 9 5 Péch Antal: Alsó-Magyarország bányamívelésének története. III. Sajtó alá rendezte Kosáry Domokos. Budapest 1967. 999. Lempe (10. jz.) i. m. 237. ÚBA Banská Stiavnica, HKG. Berichte. 1759. június 1.
