Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
928 HECKENAST GUSZTÁV sához hasonló,6 3 de annál méreteiben nagyobb, s technikailag sokkal fejlettebb. Mindenképpen messze kiemelkedik Magyarország 17. századi vasművei közül, ha ugyan magyarországinak mondhatjuk, mert földrajzilag Horvátországhoz, technikai jellemzői szerint pedig Krajnához tartozott. A csabari kohótelep6 4 - mint az üzemszerkezet tekintetében hozzá hasonló 18. századi magyarországi vasművek is - direkt és indirekt eljárással termelő üzemrészeket foglalt magában. Az 1670-es évek elejéről fennmaradt inventáriumok kohó- és hámorelnevezéseinek értelmezését az tette lehetővé, hogy a terminológia a krajnai elnevezésekkel azonos. (Amiből persze az is következik, hogy a csabari analógiák általában nem használhatók fel a szorosan vett Magyarország és Erdély vaskohászati terminológiájának értelmezéséhez.) Számunkra a legérdekesebb a csabari üzem indirekt eljárással dolgozó olvasztókemencéje. Ez fél év alatt állította elő azt a vasmennyiséget, amit azután a hozzá tartozó hámorok egy vagy két év alatt dolgoztak fel. Méretei csak 1783. évi állapotából maradtak fenn,6 S ezek nyilván nem azonosak az eredetiekkel. Fennmaradt egykorú rajza6 6 a krajnai Floßofen-ekhez hasonlónak mutatja. Német elnevezése éppúgy 'Plachhaus', német-latin keveréknyelven pedig 'officina Plaus' volt, mint a direkt módon termelő olvasztóké. Csabaron tehát az elnevezésben nem tükröződött a régi és az új technika közötti különbség, mint ahogy Karintiában is egyformán 'Blähofen'-nak nevezték mind a hagyományos vasbucát előállító 'Stuckofen'-t, mind a cseppfolyós nyersvasat termelő 'Floßofen'-t. Hogy az adott esetben melyik technikáról van szó, általában csak a termelési adatokból állapítható meg.67 A csabari nagyolvasztó (Floßofen) esetében azonban a fennmaradt termelési adatok mellett segítségünkre van az értelmezésben a forrás latin terminológiája is: „fornax mineralis maior pro fiendo ferro Grogloch nuncupato", különösen ha szembeállítjuk a direkt módon termelő „fornax mineralis minor pro fiendis Wolff dictis" megjelölésével.6 8 A magyarországitól eltérő, viszont a krajnai gyakorlatnak tökéletesen megfelelő csabari terminológia szerint a bucakemence termékei „massae Wolff dictae", az őket feldolgozó hámor neve pedig németül Wolfhammer, horvátul „officina vuk". A nagyolvasztóban előállított nyersvasat (frissítés után, aminek azonban a leltárakban nincs nyoma) a nyújtóhámorban (Streckhammer) dolgozták fel rúdvassá, a 'Ballasch Hammer'-ban vagy az annál nagyobb 'Preschäner Hammer'-ban finom szerszámvassá, (zaneisen) vagy ,bressaner' vassá. (Hogy a 'Ballasch'a welsch = olasz szó torzult alakja, azt a Treschäner Hammer'-t értelmező „seu mailei Itali ci" kiegészítésből sejthetjük. 6 3 Gfusztáv) Heckenast: Die Produktionsverhältnisse des Eisenwesens im mittelalterlichen Ungarn. Budapest 1980. (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. 142.) 20. 6 4 „Kohó alatt olyan telepet értünk, amely az ércekbó'l fémet állított elő. Ugyancsak kohótelep továbbá az, amely a nyersvasat kovácsoltvassá alakította, (frissítés), továbbá az utóbbit félgyártmányokká (rúdvas, sínvas, bádog) dolgozta fel. . ." Vastagh Gábor: Magyarország kohászati emlékei I. rész. Kohászati Lapok 95 (1962) 231. 6 s Müllner (12. jz.) i. m. 598. 6 6 Ezt Zimányi Vera fogja publikálni a Monumenta Zrinyiana sajtó alatt levő I. kötetében. 6 7 Dinklage (25. jz.) i. m. 266. 6 8 Az idézetek a sajtó alatt levő Monumenta Zrinyiana I. kötetének 4. sz. iratából, 1671-bó'L A forrásközlés kéziratának használatáért Zimányi Verának tartozom köszönettel.
