Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 929 Nyilvánvaló, hogy a „bressaner vas", „bressaner mester" kifejezések nem itáliai szakemberekre, hanem a vas ,,bresciai" minőségére, illetve kidolgozási módjára utalnak. Csabaron a nyersvasat, illetve a vasbucákat feldolgozó hámorokon kívül volt még két közönséges szöghámor is. A kohótelep építői valószínűleg, szakmunkásai bizonyosan Felső-Krajnából jöttek, és mint a fentiekből kitűnik, az ottani termelési technikát hozták magukkal. Rajtuk kívül helybeli jobbágyok is szolgáltak a vasmű körül. A fennmaradt termelési adatok a magyarországi vasművekben ekkor elképzelhetetlen mennyiségekről tudósítanak: a nagyolvasztó 1664 és 1672 között összesen 22 398 mázsa 19 font nyersvasat állított elő, 1671—1672-ben pedig indirekt és direkt eljárással a két Plächhaus együttesen 15 800 mázsát. A termékek: nyersvas, bucavas, bresciai vas, rúdvas, finom szerszámvas, ágyúgolyó, gránáthüvely, fegyver, lópatkó és különféle szögek.69 A csabari vasművet 1692-től kezdve Krajnához számították. d) A libetbányai kamarai nagyolvasztó (1692-1696) Az első magyarországi valódi nagyolvasztó (hoher Ofen) felállításáról a sziléziai Karl Philipp Kropf 1690-ben kezdte meg tárgyalásait a kamarával. Tervét mind az alsó-magyarországi főkamaragróf, mind a bécsi udvari kamara pártolta, s a megvalósítást anyagilag is támogatta. Mind Kropf, mind a kamara tisztában volt a vállalkozás úttörő jellegével, mert Magyarországon eddig „von gegossen Eyssen die Schmelzung die wissenschafft nit erlehrnet". Libetbányán egy ottani polgár elhagyott olvasztóját építették át 7 láb magas és 1 láb 8 hüvelyk széles nagyolvasztóvá, s a bőr fújtatóknál olcsóbb, tartósabb és hatékonyabb fa fújtatókkal látták el. Az első olvasztásra a besztercebányai kamara vezető tisztviselői és Caraffa tábornok jelenlétében 1692. szeptember 13-án került sor. A kemence 24 óra alatt háromszori csapolással napi 8-9 mázsa nyersvasat adott. Részben közvetlenül a nagyolvasztóból öntöttek tűzlapot, konyhai edényt, mozsarat és ágyúgolyót — bombaöntés az állandó próbálkozások ellenére sem sikerült —, részben pedig nyers bugavasat (Gänse) kaptak, s ezt a besztercebányai újhámorba vitték frissíteni. A frissítés ugyan nem sikerült, de a kamarának az volt a véleménye, hogy maga a vasöntés is megéri, mert fölöslegessé teszi a vízemelő gépekhez való csövek (Kunströhr) költséges importját. Kropfot tehát kinevezték a létesítendő libetbányai nagyolvasztó sáfárává. A véglegesnek szánt nagyolvasztó 1693 tavaszára készült el, és május elején kezdett termelni. Mellette 1693 nyarán frisstüzet és hámort építettek, ezzel a kohótelep teljessé vált. Az üzemet a kamarai tisztviselők „famos und .. . hoch nutzbar"-nak minősítették, annak ellenére, hogy a termelés a legkülönfélébb nehézségek miatt állandóan akadozott. Bár Kropf az első év végén figyelmeztette a kamarát, hogy „egy újonnan épített üzemben nem mennek olyan simán a dolgok, mint egy berendezett üzemben, amely már sok éve működik", a csalódás a várakozáshoz képest lesújtó volt. "Uo.
