Századok – 1985

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917

A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 925 rekt eljáráshoz. Magyarországon a szó a középkorban ismeretlen, latin szövegben 1551-ben, 3

9

magyar szövegben 1592-ben,4

0

német szövegben a 17. század első' harmadában4

1

mutatható ki először, valamennyi Dobsinán, jelentése 'valamilyen (nem közönséges) vasolvasztó kemence'. Érdemes itt megszívlelni Marc Bloch intelmét: „A technika szókincse mindig is igen konzervatív színezetű, és a »kocsiját« dicsérő autós bizonyára nem az első ember, aki régi nevet ragaszt a vadonatújra."42

Hogy a vasbuca nevét mikor ragasztották rá a vadonatúj nagyolvasztóra, nem tudjuk, de a nagyolvasztó megjelenése utáni nyomozásunkat ajánlatos a massa feltűnésével kezdeni. S ha már visszamegyünk a kezdet kezdetéig, nem fogjuk elmellőzni a vasöntésre utaló nyomokat sem, mert véleményem szerint minden, ami túlmegy a hagyományos vasbuca előállításán, a nagyolvasztónak legalábbis az előtörténetéhez tartozik. aj A 16—17. századi dob sinai massák és a csetneki uradalom acélhámorai Csetneki László és István 1551-ben engedélyt adott Fladingk Pál Antalnak, hogy a Gölnicen massât, hámort, malmot és fűrészt építsen.43

Fladingk már a következő évben átadta minden Dobsinán és Iglón fekvő bányabirtokát Eck Bálint bártfai polgárnak.44

A vállakózás néhány évig virágzott, majd Eck halála után, még az 1550-es években csődbe ment.45 Legközelebb 1592-ben említenek Dobsinán massât,

46

majd 1626-tól kezdve több ízben is.4

7

Egy 1637. évi adat szerint egyszerre több massa is működött volna Dobsinán.48

Hogy a massa-üzem mennyire volt folyamatos, nem tudjuk, de hogy kellett lenni hosszabb-rövidebb megszakításoknak, az 1706. évi „wo die Alte Maass ist gestanden" helymegjelölés is mutatja.49 A kérdés az, hogy mi értsünk massán. A forrásokból egyértelműen csak annyi tűnik ki, hogy a massa-üzem szorosan kapcsolódott az acélgyártáshoz. Bartholomaeides szerint acélolvasztók (chalybea conflatoria) voltak, „amelyekben az acél nyersanyaga megolvadt".5

0

Mikulik a következőképpen írja le őket: „Már a XVII-ik században a 39

OL. Filmtár, C. 483. Andrássy cs. krasznahorkai It, Pars I., Fasc. 18. No. 84. 4 "Mikulik (4. jz.) i. m. 58. 41

Gregor (37. jz.) i. m. 124. Saját anyaggyűjtésemben a legrégibb előfordulás 1626. decemben 25-én Dobsina város lt., Városi Könyvek. I. 41

Mure Bloch: A történelem védelmében. Válogatott müvek. Budapest 1974. 283. 43

OL. Filmtár, C. 483. Andrássy cs. krasznahorkai lt., Pars I. Fasc. 18. No. 84. 4 4

OL. О. 66. Jászói konvent lt., Elenchus. I. 182. 4 5HKA. Ungarisches Münz- und Bergwesen. Fasz. 1. Fol. 521-524, Fasz. 2. Fol. 1037-1040. 4 4 Mikulik (4. jz.) i. m. 58. 4 'Dobsina város lt., Városi Könyvek, I. passim. Vö. Mikulik (4. jz.) i. m. 59. 4 8 Ladislaus Bartholomaeides: Inclyti Superioris Ungariae Comitatus Gömöriensis Notitia Historico-Geographico-Statistica. Leutschoviae 1806-1808. 551. "'ÓL. E. 148.NRA.Fasc. 1225. No. 7. Ad sub A. No. 6. sub D. 50 Bartholomaeides (48. jz.) i. m. 551. 3 Századok 1985/4