Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
924 HECKENAST GUSZTÁV feldolgozásra alkalmas vassá.3 3 Legújabban pedig a svédországi Haggen-tó partján fekvő Vinarhyttan-ban feltárták egy 13. századi nagyolvasztó maradványait, amely valószínűleg a német rézolvasztási technika ismeretében épült.3 4 A felsorolt adatok egyrészt alátámasztják Gille szkepszisét a nagyolvasztó eredetének tisztázhatóságát illetően, másrészt azt sejtetik, hogy nem tételezhetünk fel egyenes vonalú, folyamatos fejlődést. A nagyolvasztó is azok közé a technikai vívmányok közé tartozik, amelyeket különböző helyeken és különböző időben egymástól függetlenül többször is feltaláltak. A nagyolvasztó magyarországi megjelenésének tisztázásával kapcsolatban két, teljesen megnyugtatóan alighanem soha meg nem oldható nehézség merül fel: egy technikai és egy jelentéstani. Mindkettő közös gyökere a rendelkezésünkre álló források ebből a szempontból nem kielégítő volta. Hogy mit tekintünk Magyarországon nagyolvasztónak, tulajdonképpen ténykérdés kellene, hogy legyen. A kérdés megválaszolása mégis spekulatív előfeltevések eredménye. Helyezkedhetnénk arra az álláspontra, hogy nagyolvasztó az, amit forrásaink így neveznek. Hogy ez mégsem volna célravezető, annak alátámasztására, Rupprecht bányatanácsos, selmeci akadémiai tanár 1788. évi ómassai vizitációs jelentéséből idézek: „Der Diósgyőrer, unweit Szentlélek befindliche Hochofen ist eigentlich ein Steüerischer, mit Thon zugestellter Floßofen..."35 Kohászattörténeti szakterminológiánk mindmáig nem alkotta meg a Floßofen magyar megfelelőjét. A Rupprecht-jelentés alapján praktikusnak látszik a Floßofen-t is nagyolvasztónak tekinteni.36 A szóban forgó nagyolvasztó mellett keletkezett település Ómassa neve alapján azt is tudomásul kell vennünk, hogy ezt a Hochofen-t, amely valójában egy Floßofen volt, az ott dolgozó s oda települt munkások massá-nak nevezték. Indokoltnak látszik tehát a massákat is bevonni a magyarországi nagyolvasztók családjába, noha egyáltalán nem mondhatjuk bizonyosnak, hogy minden massa nagyolvasztó volt. Itt lép be gondolatmenetünkbe a technikai bizonytalanság mellé a jelentéstani. A magyar 'massa', a német 'Maß', a szlovák 'maSa' egyaránt a vasbuca latin massa ferri nevéből származik.37 A 14. században Karintiában a buca neve'Maß', a Siegerlandban a bucakemencéé 'Maßhütte'.38 Ekkor tehát a szónak még nincs köze az indi-33 Rolf Sprandel: Die oberitalienische Eisenproduktion im Mittelalter. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 52 (1965) 315-321. Uö.: Das Eisengewerbe im Mittelalter. Stuttgart 1968. 228-230. 3ASerning, I.-Hagfeldt, H.-Kresten, P.: Vinarhyttan. En medeltide hyttanliggning vid sjön Haggen, Norrbärka Socken, Dalarna. Stockholm 1981. (A könyvhöz nem jutottam hozzá, tartalmát a Comité pour la sidérurgie ancienne Radomír Pleiner által szerkesztett referáló bibliográfiájából ismerem: Archeologické rozhledy 35 (1983) 681, 686.) 3 s HKA. Münz- und Bergwesen Ungarn. Schemnitz. Rote Nr. 2590. Fol. 610. 3 6 Nagyolvasztónak veszi a Floßofen-t Paulinyi (2. jz.) i. m. 423 is. A különbség abban áll, hogy a Hochofen melle nyitott, a Flofiofen-é zárt, s a Hochofen olvasztótere szűkebb, mint a Flofiofen-é. Az olvasztás eredménye mindkét fajta nagyolvasztóban nyersvas. Edvi Illés Aladár: A nyersvasgyártás története az újkorban. A Magyar Mérnök-és Építész-Egy let Közlönye 25 (1891) 594. 37 F(erenc) Gregor: Ungarisches massa und slowakisches maïa. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 16 (1970) 122-128, aki jó etimológia mellett a jelentéstörténet tisztázásával adós marad. 38Dinklage (25. jz.) i. m. 260. Fritz Geisthardt: Frühes Eisengewerbe an Sieg, Dill und Lahn. In: Schwerpunkte . . . (6. jz.) i. m. 191.
