Századok – 1985
Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895
914 BEND A KÁLMÁN A rr.ásodik napon, elvégezve az istentiszteletet, a gyónásról és a bűnbánatról beszéltem nekik. Ezt elvégezve 11 óráig ismét gyóntattunk, és ahogy előző nap, most is kiosztottuk a szent vacsorát. Ebéd után a keresztségről beszéltem és a felnőttek ezzel kapcsolatos kötelességeiről. Ezt követően valamennyi bábaasszony és az öregek jelenlétében 7 óráig mintegy 60 gyermeket kereszteltünk meg. Ez így ment hét napon át: délelőtt a felnőttek gyónását hallgattuk, délután pedig a fiatalabbakat kereszteltük. Az első nap utáni hat nap alatt csak én 768 személyt kereszteltem újra, és mintegy 1400 személy többnyire életgyónását hallgattam meg. A harmadik naptól kezdve, rövid tanítás után, a délelőttöt teljesen az öregek gyóntatására, a délutánt pedig a 10 évesnél idősebbeknek, közülük egyesek már házasok voltak, az újrakeresztelésére fordítottuk. Végül a tizenkettedik napon a mezőváros számára hat, a falvak számára kilenc bábát és az öreg licenciátust megtanítottuk a keresztelés módjára és mindenre, ami hozzátartozik. A tizenkét nap alatt, amit köztük töltöttünk 7139 személyt gyóntattunk meg és 2512-t kereszteltünk újra. Ezenkívül három haldoklónak adtam fel az utolsó kenetet, közülük kettőt el is temettem, a harmadik még élt, amikor eljöttem. A tizenharmadik nap, az istentisztelet után a hitben való állhatatosságra buzdítottam őket, majd elbúcsúztunk tőlük. Keserű könnyek és sóhajtások közt 2000-nél többen, férfiak és asszonyok majd egy magyar mérföldnyire elkísértek bennünket, Jézus Krisztus kínszenvedésére kérve és megesketve bennünket, hogy számukra szerezzünk papot a misszió elöljáróságától. Leikükből fakadt óhajukat és sürgős kérésüket Jászvásárra érkezésünkkor át is adtuk a prefektus atyának, ö azonban azt felelte, hogy a misszionáriusok közül senki sem akar odamenni, s ő nem kényszerítheti őket, mivel mindnyájuk küldetése csak Moldvára szól. Hogy azóta járt-e náluk katolikus pap, nem tudom." Mi sem tudjuk, de az a valószínű, hogy nem; úgy tűnik, Zöld Péter volt az utolsó. Gegő Elek „Szent Ferenc szerzetesbéli hitszónok s a Magyar Tudós Társaság levelező tagja, „A moldvai magyar telepekről" szóló, Budán 1838-ban megjelent munkájában írja, hogy a csöbörcsöki katolikus magyarok, főleg az 1812. évi bukaresti béke óta, mely Besszarábiát Oroszországnak ítélte, nagyszámban költöztek vissza Moldvába, oda, ahonnan egykor kimentek, Húszra és környékére.80 Majd ezt mondja: „Vannak jelenleg is [1838] Besszarábiában magyarok, de a'kik (kivált mióta a 'Pruth lett Moldvának keleti határa) uralkodójok alatt katolikus papra szert nem tehetvén, szapora léptekkel nemzetlenednek el; ez az oka, hogy közülük a' nyelv és vallás Moldvának Husz nevű városában - mint említettem — sokat letelepített. A' bentmaradtak többnyire a neszterfehérvári kerületben laknak, 's ámbár eloláhosodtak is 'a kilii és ismaili oláhoktól (a magyar nyelv' sajátságát az oláhba átöntvén) igen különböznek. Ezt P. Sándornak 's több más moldvai magyar rokoninak, kik Besszarábiát beutazták, tapasztalásokból."8 1 1844-ben Jerney János járt ezen a vidéken, a magyar őshazát kereső útján. 7'Német fordításban közreadta: Ungrisches Magazin, i. m. III. Pressburg, 1783. 105-110.; kivonatos magyar fordítása: Molnár: Magyar Könyv-Ház, i. m. III. 422-428.; innen átvette Mikecs, i. m. 204-205. Zöld Péternek Batthyány Ignác erdélyi püspökhöz írt jelentését latinul közli Veszely-Imets-Kovács, i. m. (51. jegyz.) 62. s köv. Ebben a csöbörcsöki templomról ezt olvassuk: „Templomuk a város közepén van kőből, fatoronnyal. Van kéz ezüst, jól megaranyozott helyhük, négy miseruhájuk, a többi öltözettel együtt különféle színben. Végre minden berendezés tisztességes, egy művészi kézzel emelt oltára van, azon a mennybe felvett boldogságos Szűz Mária képe van festve." Domokos Pál Péter fordítása: A moldvai magyarság, i. m. 55. A fordításban egy szót felcseréltem. 8 0 Gegő i. m. (33. jegyz.) 45, 69., ld még Lükő Gábor, i. m. (54. jegyz.) 180. 81 Gegő i. m. 88.
