Századok – 1985

Folyóiratszemle - Hofmeister Herbert: Az iparosodás szempontjai az Osztrák–Magyar Monarchiában III/872

FOLYÓIRATSZEMLE 873 Az ipari jog területén — bár a dualista struktúrában a két birodalomrész törvényhozása teljesen szuverén volt — a tartalmi megegyezés mindkét államban feltűnő. így az 1872-ben kibocsátott magyar ipartörvény sokat átvett az 1859-es osztrák ipari rendelettől, bár szociálpolitikai szempontból annál haladóbb (pl. a gyermekek munkaidejének szabályozása esetében). Később a fenti két jogszabályt sok bírálat érte a képesítés kérdésében mutatott túlzott liberalizmusa miatt. Ezért 1883-ban Ausztriában kiegészítő jogszabályban, 1884-ben Magyarországon új törvényben jelölték meg azon tevékenységeket, melyek folytatásához képesítést, vagy hosszabb gyakorlatot követeltek meg. 1884 után tehát mindkét államban megtörtént a liberális iparjog módosítása. A munka- és társadalombiztosítási jog területén az 1872-es magyar ipartörvény haladóbb, mint az 1859-es osztrák rendelet, főleg a fiatalkorúak munkájának szabályozásánál. Ugyanakkor Ausztriában az 1883-as iparfelügyeleti törvénnyel megelőzték Magyarországot, ahol csak 1893-ban adtak ki hasonló szabályozást. A nők éjszakai munkájának 191 l-es betiltásával Ausztria és Magyarország csatlakozott a berni nemzetközi megállapodáshoz, melynek kidolgozásában Ausztria és Magyarország is külön-külön delegációval vett részt. A társadalombiztosítási jog területén Ausztriában 1887—89 között történt nagy előrelépés (balesetbiztosítás, betegségi biztosítás, társláda). Magyarországon 1891-ben vezették be a betegségi biztosítást, a nagy előrelépés azonban csak 1907-ben következett be, amikor a teljes baleseti biztosítást bevezették. A kereskedelmi és társasági jog területén is messzemenő párhuzamosság látható. 1875-ben Magyarországon is kihirdették az osztrák általános kereskedelmi törvénykönyv Apáthy professzor által átdolgozott változatát, magyar kereskedelmi törvényként. Az osztrák és a magyar kereskedelmi törvénykönyv alapjaiban megegyezik, de számos eltérő vonásuk is van. így az 1875-ös magyar—horvát kereskedelmi törvény — tanulva az 1873-as év tapasztalataiból — számos előírást tartalmaz a cégalapítási tevékenység ellenőrzésére. így e téren Magyarország előnyre tett szert. Ausztriában a korlátolt felelősségű társaság (Kft) formájának a bevezetése — német mintára — szerencsésen egyesítette a gyors ütemű tőkeakkumulációt a vállalkozók személyes közreműködésével. A külföldi társaságok kezelésében viszont a magyar—horvát szabályozás volt liberálisabb. Az iparjogvédelem terén mérhető le leginkább a fokozódó elidegenedés a két birodalomfél között. 1867 után a gazdasági kiegyezésekben kijelentették, hogy a két államban a szabadalmi jog alapelvei azonosak. Rendeleti úton szabályozták, hogy a szabadalmi okleveleket egyidőben, két példányban állítsák ki, egyiket ausztriai, másikat magyarországi érvénnyel. Az osztrák szabadalmak túlsúlya miatt Magyarország elégedetlenkedett, s 1893-ban bejelentették a két állam szabadalmi jogi önállóságát. Az osztrák és a magyar szabályozás a gyakorlatban azonban továbbra sem tért el lényegesen egymástól. A védjegy- és minta védelem területén a közösség gyakorlatilag továbbra is fennmaradt. Az 1907-es gazdasági kiegyezés értelmében a Monarchiában bárhol regisztrált védjegyek, minták és modellek azonos jogvédelmet élveztek. Az ipartámogatás területén Magyarország jár az élen, 4 törvénnyel (1881, 1890, 1899, 1907). E törvények értelmében bizonyos hazai vállalatok adó- és illetékkedvezményekben részesültek. A kedvezmények, bár nem teljesítették teljesen a hozzájuk fűzött várakozásokat, pozitívan hatottak a magyar ipar fejlődésére. Az osztrák vállalatok természetesen a törvények negatívumait érzékelték: úgy látták, hogy Magyarország ezzel a hiányzó vámvonalat kívánja pótolni. Magyar részről a rendszabályok érthetőek: az ország nem kívánt a neki kiosztott agrárszerepben maradni, s így a gazdasági egymásrautaltság egész 1867-es koncepciója megingott. Újabb egyensúlyi állapot valószínűleg akkor következett volna be, amikor Magyarország eléri, vagy megközelíti Ausztria iparosodottsági szintjét. A tárgyalt jogterületeken ugyanis a két jogrendszer figyelemre méltó tartalmi közeledését láthatjuk, melynek oka a magyar fél ipari fejlődésében keresendő. A Monarchia azonban szétesett, mielőtt Magyarország az iparosodás nyugodtabb szakaszába érhetett volna, s így a közösséget erősítő tényezők már nem fejthették ki hatásukat. (österreichische Osthefte 1982. 3. 271—290.) H. V.